#9
"Mégis, a válaszokból kirajzolódik a probléma lényege, miszerint a fiatalabb generáció tagjai nem látnak problémát a pocsékolásban. Arra már több különböző tanulmányban rámutattak, hogy az Egyesült Államokban nagyjából a megvásárolt élelmiszerek egyharmada megy veszendőbe (31 és 40 százalék közötti arányban), amivel jócskán megelőzik a többi országot – egy főre vetítve pedig napi 1200 kalóriára rúg a pontos adat, miközben 12 millió gyermek van híján megbízható, állandó beszerzési forrásnak, vagyis ennyien még az Egyesült Államokban sincsenek elfogadható helyzetben. "
Namost itt több probléma is felmerül. Gyak megvizsgálva a mondatokat a rendszer alapvető önellentmondásossága jön ki:
1. Mi lenne, ha a takarékosság jegyében nem vennék meg az emberek azt a 30-40%-ot, amit kidobnak? A földeken maradna, a termelők nyakán, extra költség, és elmaradott bevétel lenne, ami miatt felmennének az élelmiszer árak, vagy is a legszegényebb rétegek amcsiban is szívóágra kerülnének.
2. Amikor ilyen nagy túltermelés van, hiszen ha jól tudom még mindíg Amerika a világ legnagyobb mezőgazdasági termék exportőre, akkor van-e értelme az ilyen mondatoknak: "Mégis, a válaszokból kirajzolódik a probléma lényege, miszerint a fiatalabb generáció tagjai nem látnak problémát a pocsékolásban." A probléma lényege az, hogy a termelési és elosztási rendszer még mindíg a hiánygazdaságra épül, az embereket pszichológiai nyomás alatt tartja egy burkolt szinten, ezzel extra fogyasztásra is készteti őket. Ennek fontos tényezője az állandó szajkózás, hogy ne pocsékolj!!!!? Miért ne pocsékoljunk, mert kevésvan a..... miből is? De idáig soha nem jutunk el. Csak az érzésig, hogy valamiből kevés van, vagy is fel kell halmozni.
Kb 30-40éve olyan túltermelés van nyugaton, hogy már rég meg kellett volna változni az emberek gondolkodásának, a gazdagságról, szegénységről, ezeknek el kellett volna tűnnie. Még is fenn maradtak. Érdemes lenne vizsgálni, hogy miért is?
#9