#170
Az a helyzet hogy az emberi civilizáció időszaka egy viszonylag stabil, alapvetően még földrajzi elkülönültség szerint sem túl szélsőséges viszonyokat mutató időszakra esik. Aztán amikor ez megbolydul, más korszakokhoz képest igen csak mérsékelt mértékben, akkor már is teleszalad a pelus, úgy tűnik.
Kb. 5-6 millió éve a Földközi-tenger helyén egy só-sivatagból álló mélyföld volt, a leg ellenségesebb környezet talán, ami az élet kialakulása óta csak volt a Földön. Ennek globális hatása is volt értelemszerűen. Aztán elkezdett feltöltődni és ezzel egyidőben kb. beindult az egyre szélsőségesebb lehűlés-felmelegedés ciklusokból álló jégkorszak, ami ma is tart. Mi csak ezt a leges legutolsó eljegesedést megszakító rövidke meleg időszakot ismerjük, és amikor ebből kezd kilendülni a klíma, akkor teljesen emberi módon önostorozásba kezdünk, régebben Istenhez könyörögtünk, még régebben emberáldozatot mutattunk be. Ma gyak kasztráljuk magunkat, megpróbáljuk kinyírni azokat a képességeinket, amiket ezért a helyzetért hibáztatunk, de eszünkbe sem jut, hogy nem, vagy nem úgy okozzuk ezt az egészet, mint ahogy az elsőre tűnik.
Közvetlen következményeket keresünk egy olyan rendszerben, ami soha nem így működött.
Szerintem ez valójában egy modern vallás, egy egszerű kép, amiben saját eredendő bűnünkből indulunk ki, de a célja nem az hogy az egyén valami békéhez, igazsághoz jusson, hanem hogy az embereket valami cél érdekében tömegben lehessen mozgatni.
Pár hete leugrottunk a horvát tengerpartra, napközben 35 fok volt, plusz mi még a napon döglöttünk 10-től du 6-ig. Nem hiányzott a klíma. Vízparton simán elviselhető, csak ezt akarom mondani. Betondzsungelben, álló levegőben a 30-is túl sok.
#170