SaGa#22
Ismétlem, nem tudok címet mondani, mert rég volt. És igen, ahogy Nexus is írta, valamikor az utóbbi két-három évben valamelyik természetfilmes, komolyabban vehető csatornán volt róla valami film is, de annak sem emlékszem a címére, épp csak belenéztem, de akkor beugrott, hogy erről valamikor már olvastam. Az emberek nem a Szaharát sivatagosították el, ahhoz nagyon kevesen voltak, „csak” pl a libanoni cédrust irtották ki, használták fel hajó és templom építésekre, néhányezer év alatt. Mérd össze a Szahara és a cédruserdőknek valaha helyet adott területeket. Néhányezerszeres az arány, és a Szahara már jóval az előtt elsivatagosodott, hogy a zsidók elemenekültek volna Egyiptomból, vagyis jóval kisebb volt az akkori emberi létszám.
Sokmindent divat mostanában az emberekre fogni, divat az önostorozás, főleg a fehéremberé, hogy tönkretette a világot, de a nagy ökológiai katasztrófákhoz egészen a huszadik századi vegyipar és energiaipar kifejlődéséig semmit se tudott hozzátenni, sem pro, sem kontra. Egyszerűen kevés volt hozzá a létszáma és az eszköze. Manapság is csak talán egy-két százalék az emberiség sara a változásban. Benne van a nyoma, de nem a kiváltója, legfeljebb a „támogatója” a felmelegedésnek.
Ismétlem, igen, mindenkinek energia és anyagtakarékosnak kell lennie, hogy ne járuljunk hozzá mi is a változáshoz, ne gyorsítsuk, fokozzuk, de akik azt hiszik, kizárólag az ember az egész oka, azok kissé sokat feltételeznek önmagukról és az emberről általában. Az ember max lohol az események után, vagy elől, attól függően, épp melyik végén áll annak a bizonyos lapátnak (vö: dilibot)…
A természetnek ha úgy tetszik egy pillanat alatt elsöpri az emberi civilizációt és mi legfeljebb tátoghatunk, ha marad közülünk valaki utána, tenni ellene mit sem tudunk. De attól a Föld és az élet vidáman el lesz még legalább másfél-két milliárd évig. Hacsak megint nekünk nem jön egy akkora cucc, mint ami a Holdat létrehozta. Akkor egy darabig az életnek se sok helye lesz itt.