bundasjezus#14
Figyelembe véve, hogy az ember a történelem során nemcsak társait, hanem a természetet is kizsigerelte, lehet, hogy szívességet tennénk a világegyetemnek, ha nem mennénk innen sehova. Nehezen tudom elképzelni, hogy az ősi ösztöneinket itt hagyjuk a Földön és a Marson majd elkezdődik a "szeressük egymást gyerekek" korszak.
Mindaz az erőfeszítés, amit most a Mars meghódítására fordítunk, egy jobb hellyé tehetné a Földet. De mi nem a Földet akarjuk jobb hellyé tenni, azt továbbra is pusztítjuk. Mi egy Isten hátamögötti, halott, sziklabolygót akarunk életre kelteni.
Ugyanakkor tudomásul kell venni azt is, hogy az emberi fajnak nincs kitüntetett helye sem a földi fajok között, sem a világegyetemben. Nem vagyunk kiválasztott faj, semmilyen szempontból. Földtörténeti időskálán egy pillanattal ezelőtt jelentünk csak meg. A dinoszauruszok évmilliókig léteztek, mégsem maradt belőlük hírmondó sem. A Földön valaha élt fajok 99% százaléka már réges rég kipusztult. Hol van az megírva, hogy nekünk nem szabad kipusztulnunk? Véleményem szerint meg kell becsülnünk ezt a bolygót, óvnunk és építenünk kell, mert nincs hova mennünk, ha ezt elcseszük.