#34
"De tudok, mégpedig azt hogy azon események bekövetkezési valószínűsége rendkívül csekély, ebben az időtávban valószínűtlen.
Sem nap/vulkán kitörés, sem jégkorszak nem semmisítené meg a civilizációnkat."
"Remélem érzed hogy a valószínűtlen és a szükségszerűen bekövetkező között óriási szakadék tátong, hiába próbáld összemosni a kettőt."
Az általam megadott, a civilizáció élettartamára vonatkozó becslésbe 1-2 szuper vulkánkitörés fér bele statisztikailag, amivel valszeg szembe kell néznünk. A Toba kitörörés 76 ezer évvel ezelőtt majdnem kipusztította az emberi fajt. Az, hogy holnap ilyen bekövetkezik annak valószínűsége valszeg rendkívül csekély, de hogy az adott időszakban ez bekövetkezik az eddigi statisztikákból kb 90%.
Az ilyen nagy energiájú napkitörésekről meg nem sokat tudunk, lévén hogy csak kb 150 éve érzékeljük az ilyenek hatását. Hát láttunk is egyet. Azonban a mai eszközeink kifejezetten sérülékenyek erre nézve. De nem tudjuk a gyakoriságukat, lehet, hogy soha nem találkozunk velük, lehet hogy holnap is jön egy. Ez csak arra példa, hogy a környezetünk még mindíg rejt potenciálisan veszélyes tényezőket, amelyeket alig ismerünk.
A civilizációs szintünk sokkal kevésbé egy statikus állapot, ami kis zavar esetén gyak befagy, nem fejlődik tovább, hanem egy ciklikus napról napra évről évre megújuló folyamat, amelyet ha megszakítasz arra a szintre esik vissza, amelyet az adott környezetben az adott emberi közösségek fenn tudnak tartani. Egy ilyen katasztrófa szétzúzza azokat a kapcsolatokat, amelyek a világ többi részével összekötnek. A civilizáció abban mérhető, hogy a napi életed fenntartásában mennyi ilyen távolsági kapcsolatot használsz. Ha vidéken élsz, egy gyak alacsonyabb civilizációs szinten, egy önfenntartásra képes közösségben bármeddig fenn tudod magad tartani, a globális tél időszakát leszámítva ugye. Az emberek többsége azonban ma már városokban él, minden egyes nap, minden egyes percében olyan kapcsolataid vannak, élelmiszer, energia, kommunikáció, amelyek nem a közvetlen környezetedhez, hanem tőled 10-100-1000 km-re levő emberekhez kötnek. Ha ezek a kapcsolatok megszűnnek egyik pillanatról a másikra, akkor egy héten, hónapon belül meghalsz a városban élő társaiddal egyetemben.
"Szerintem meg megint fogalmad sincs hogy mit idézel, A műholddal két dolgot lehet tenni a szolgálati ideje végén vagy [URL=https://www.scienceabc.com/wp-content/uploads/2017/04/Graveyard-orbit-geostationary-orbit-transfer-orbit-earth_1.webp[/URL] pályára tolod fel, vagy excentrikus pályára ami végén visszatér a Föld légkörébe."
Szerintem meg nagyon jól tudom mit idéztem, és abban ott van az a mondat, amit beszúrtam. Igen a tanulmány a nav műholdak letakarításáról szól. És benne van, hogy a természetes úton növekvő excentricitás miatt a vizsgált időszakban "csak" a Galileo műholdak 4,6 %-a kerül olyan instabil pályára, ami a légkörbe való belépést eredményezi. Ez 200 év távlatában az emberiség szempontjából nem elégséges. Egy több millió éves távlatban viszont gyak nyom nélkül eltakaríthatja őket.
"A műhold anyagának struktúrát adó fémes kötés stabil. Nagy energiák kellenek a felbontásához, az űr pedig egy ritkás közeg, nagyon alacsony energiasüsüséggel."
Ja persze, leszámítva a nagy energiájú kozmikus sugárzást, amely szintjét még ma sem vagyunk képesek a részecske gyorsítókban elérni. Nagy energiájú protonok, amelyek hidrogén buborékokat hozhatnak létre, megtörik a fém kristályszerkezetét, elektronok, elektromágneses sugárzás (Compton-hatás), amelyek elektron veszteséget okozhatnak. Nem olyan dolgoknak tűnnek, amelyek egy fém darabot hosszútávon megkímélnének. Azonban valóban ezek hosszútávú hatását nem ismerjük pontosan, pláne nem millió éves időtartamra vetítve. Én egy kicsit szkeptikus vagyok.
#34