#66
Aki vallásos az teljesen másként tekint a történelemre is, mint aki istentagadó.
Pl. kiindulhatunk abból is, hogy valaha a királyság tényleges szakralitás volt, ahol Istentől származott az uralkodói jog. Eleinte egy paradicsomi állapot volt: abszolút igazság, ami mindinkább megromlott az ember szabad akarata, gyarlósága pl. hatalomra való törekvése által, Sátán hamis szava kezdeményezésére.
Az adott szimbólumokon kívül ennek a képnek sokrétegű allegóriája van.
A materializmus konkrétan és átvitt értelemben is a spiritualitás tagadása, aminek legerősebb jelképe és manifesztuma a pénz, (illetve a számok de ez hosszú lenne).
Az indiviualizmus, a "szabadság", a "carpe di em", a pénz hajszolása, végül imádata már túllép a materializmuson és sátáni vallásá válik, legvégül önmagát a Sátánt imádja majd a nép. Sok magát vallásosnak tekintő ember is meg lesz tévesztve Sátán által.
A Sátán uralma felülkerekedik a földön (egy ideig)... legalábbis erről szól, ezt vallja a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus.
Egy ateista szerint ez hülyeség természetesen és spiritualitás nélkül bízik egy jobb világban a(z anyagi szemlélet nézőpontjából is aggasztó) "idők jelei" ellenére. Ez is említve van János jelenéseinek könyvében és a hadíszokban is.
Nem vallási vitát akarok nyitni, hanem más nézőpontokat mutatni. ;-)
#66