#111
Egy király (vagy fejedelem, császár, fáraó, diktátor stb.) nem magától találja ki a problémák megoldását és nem minden területen szakértő, hanem - jó esetben, születése óta arra nevelték -, tudja irányítani az adott népet, közösséget.
Eleve nem foglalkozhat minden üggyel, csak ami a hordereje miatt neki van rendelve - ott meg az adott szakértők segítik jó döntést hozni.
Az erőskezű Hunyadiak uralkodása vagy a lengyel Josef Pilsudski diktatúrája nélkül a magyar, illetve a lengyel nép elbukott volna azokban az időkben, ezen vezetők neveit pedig évszázadokig magasztalják.
Európa kulturálisan, gazdaságilag, erkölcsileg és demográfiai szempontból az összeomlás határán van - mert öngyilkos társadalmi szabályokat követ (liberális demokrácia) és impotens a vezetése; hasonlóan az önmagát felemésztő Nyugatrómai Birodalom végjátékához, teljes spektrumú a társadalmi degeneráció és a züllés.
Véleményem szerint a romlott világ furfangos diplomáciája és az ármány ellen is a bűntelen, karakán kiállás vezet(ne) eredményre. Ezt kellene képviselni egy vezetőnek, nem beállva a sorba, pontosabban jó messzire kiállni az ördögi sorból.
Orbán alapvetően egy liberális, cionista vagyis Sátánt követő politikus, mint talán minden ma szereplő politikus, bár vannak látszólag jó döntései, valószínűleg véletlen egybeesés az érdekekkel, illetve kihasznált szerencse, megtévesztés stb.
Mivel az idő kerekét visszaforgatni nem lehet, ezért a feudalista hűbéri rendszer, pláne a nomád életmódon alapuló társadalom helyett a talán járható út a nacionalizmuson és mindenképpeni erőskezű vezetésen át vezet - meglátásom szerint.
Természetesen ez is csupán fikció, hiszen megvalósíthatatlan, de muszáj törekedni rá. A Sátán elleni harcnak elsősorban nem materiális, hanem spirituális oka van. Ezért van értelme a bukásnak is, ha az szellemi magasságban (pontosabban emelkedésben) történik.
Tehát egyetértesz a cenzussal. Jó. Első lépésként remek. :-)
A beltenyészet állatok esetén értendő, embereknél inkább belterjességről beszélük. ;-) Ami inkább ugyancsak a újkorra volt jellemző. De pl. az egyiptomi uralkodók esetén a cím és vagyon megőrzése miatt lettek gyakoriak a testvérházasságok úgy, hogy az utódok ágyasoktól lettek. A Ptolemaiosz dinasztia már önmagában hordozta az összeomlást, hiszen a modern görögök uralkodtak egyiptomiak felett úgy, hogy nem beszélték a nép nyelvét, eltörölték a hagyományokat stb.
Még ide tartozik az az ábrahámita vallások által vélt szó szerinti, szimbolikus és allegorikus szent könyvi értelmezés (fogalmam sincs, melyik részlet alapján), miszerint az ember a teremtéskor természetesen tökéletes volt, így nem lehetett olyan, hogy belterjesség, viszont a bűnbeesés óta a világot érintő folyamatos romlás nem kerülte el a géneket sem, ezért egyre inkább ki vagyunk ennek és más bajoknak is szolgáltatva.
Az iszlám hívei (ők ebben is elég egységesek), meg vannak róla győződve, hogy a (már profán) tudományok legmodernebb eredményei a Koránban mind bennefoglaltatnak, csak értően kell olvasni.
Valószínűleg a védikus irodalomban is fellelhetőek efféle utalások, de ember legyen a talpán, aki kikeresi. A magyar szemezgetett fordításokban különösképp esélytelen.
Jelen társadalmunkban nincs lehetőség egy népszerű, magát profin eladó, mesterien hazudozó komoly lobbiháttérrel rendelkező, exhibicionista színész leváltására egy erényes, becsületes mondjuk gazdasági szakember által, mert a tömegek meggyőzése az egyetlen lényeg, ami a választásokat segíti. Az erények általában visszafogják a szükséges képességeket (teszem azt, szemrebbenés nélküli ígérgetés), a becsületesség kifejezetten hátrány a politikai érvényesülést tekintve.
Ha egy király (Istennek tetsző) helyes életet él, arra törekszik minden erejével, akkor egy szakralitást képez, hasonlóan mint egy alattvalója, csak erősebb hatással - mindenki a megfelelő helyen.
Az általános világromlás a királyságokat is kikezdte, így az Istentől (a fénytől, a centrumtól) távoli személyek, népek, országok a rossz döntések/életvitel okán méginkább távolodnak az abszolút jótól és közelednek ennek ellentétéhez.
Hogy a vallásos emberek megítélnek... egyrészt írtam, hogy a vallások is torzultak és torzulnak folyamatosan. A tökéletes, egyszerű Isten dicsőítésétől közelednek az Isten tagadása felé úgy, hogy hívek miriádjait vezetik félre.
Konkrétan a keresztény hit szerint rengeteg, magát kereszténynek valló ember lelke fog elkárhozni, mert félre van vezetve (és ő engedi magát félrevezetni a bűnök, a gyengesége által). Ugyancsak konkrétan, a Biblia szerint rengeteg hamis próféta (és felekezet) lesz/van, akik félrevezetik az embereket.
Szerintem nem az a lényeg, hogy buddhistának vagy kereszténynek tartod magad, hanem hogy mit követsz, milyen életet élsz: Mik a tetteid, a szavaid, a gondolataid és a mulasztásaid.
A bűnök, exempli gratia kevélység, torkosság, gyilkosság et cetera nem relatív megítélések, hanem faktumok. Abban már lehet tévesztés, hogy valaki tényleg elkövette-e azt, vagy nem.
#111