gaszton421#46
Fizikus vagyok, úgyhogy valószínűlefg megérteném, a helyzet viszont az hogy eléggé megrökönyödtem mert az eddigi ismereteim szerint nincs már különösebb rezerva a kémiai hajtóművekben. A kémiai reakciók maximális energia szintjének (elvileg is) legmagasabb szintjének megfelelő anyagokat, (üzemanyagkeverékeket) használjuk, ez a felszabaduló hőenergia véges, Az alapelv az hogy minél nagyobb sebességre gyorsítsunk minél könnyebb gázt, sajnos az LH2/LO2 gáz H2O, (vízgőz) végterméke nagyjából a legkissebb molekulasúlyú végtermék, az elvi 500 s körüli specifikus impulzus ami elérhető vákuumban, Ebből a mostani rakétahajtóművejk tudnak ugy 465-470 sszeumdumos impulzust.
ami a fúvókákat illeti ott már évtizedek óta a 92-96% hatásfok környékén mozognak a harang típusú fúvókákkal. egyedüli lehetőség a hatásfok javítására az lenne hogy változtatható geometriával szélesebb külső nyomástartományban érjék el a lehető legmagasabb hatásfokot.
A Raptor remek hajtómű, de ugyanúgy alulról közelíti azt a plafont amit a kémia és fizika törvényai meghatároznak a számára, a metalox üzemanyag keverékből elviekben 385-390 szekundum specifikus impulzust lehet kihozni, ebből az első bejelentéskor még 382 szekundumot igértek, (amitől minimum felszisszent az egész rakétatechnkai ipar) de ezt azért a következő iterációban 375-re csökkentették, nem lemondva a korábbi célokról de jóval hosszabb időtávlatban megvalósíthatónak átcímkézve. A Raptor legnagyobb előnye nem ez, hanem az alacsony saját tömeg, emiatt jobb T/W arány, a kisebb holttömeg miatt jobb tömegarányňu rakétafokozatokkal. A Merlin 1D hajtómű ugyanebben jeleskedik, (az oroszok sokkal nagyobb specifikus impulzussal rendelkező kerozenes hajtóműveket gyártanak), gyakorlatilag az ezen és a könnyű tartályszerkezeten való megtakarítás az ami a Falcon 9, (és Falcon Heavy) rakéták visszatérését és landolását lehetővé teszik, klasszikus nagy tömegű hajtóművekkel is meglehetnemég oldani de ott a haszos teher kárára.
szóval abból amit írtál nem látom hol volnának még igazán nagy lehetőségek a klasszikus kémiai hajtóművek hatékonyságának javításában, a rakétatechnika hajnalán alapkutatások során lefektetett alapelvek és meghatározott korlátok még ma is érvényesk, és elég közel járunk hozzájuk ahoz hogy ne várjunk már igazán forradalmi változást. amiben az egész haszálhatósága, gazdaságossága viszont sokat javulhat: az újrahasznosítás, olcsó, jól kezelhető üzemanyag használata, (példáula methalox használata a hidrohén/oxygénnel szemben), az űrbeli tankolás lehetősége, üzemanyag előállítása, (előállíthatósága, tárolhatósága) a célállomáson, azok a gyakorlati lehetőségek amik forradalmasíthatják az űrutazást, de nem a hajtóművekben.
Amúgy nem véletlen hogy az ilyen anyagok nagy része papíron van meg, a legtöbbjuk több évtizedes forrás, ha rákeresek sokszor bescannelt rosz minőségű nyomttvámtokról van szó a 60-70-80-as évekből.
Ha már rákérdeztél akkor a HF után is van élet megjegyzésedet bonthatnád ki részletesebben, én is ismerek jópár ilen megldást de korlátozzuk le azokra amik nem életveszélyesek és halálosan mérgezőek, mert ezeket pont emiatt nem valósították meg.