Nem fogjuk elérni a Marsot

Egyszerű fizika,anyag =időtükrökbe zárt fény 1 elemi részecskében kb 2-300 ezer időforrás van ,időtükrök látszólagos anyagot hoznak létre ,csak egy jó kis káprázat.
Van jobb csavaros időforrás és van bal csavaros ,anyagi világ-apagi világ(anyag antianyag)
Nem létezik sötét anyag,vagy sötét energia,csak sötét emberek.
Minden "anyag " a létét kisugározza, léthullámmal az az ismertebb nevén gravitációs hullámmal.
Az antianyag is sugározza,és a sima anyag is ,tudósok ennek a hatását mérik az univerzumban,de az anyagát nem találják,ezért lüke módon elnevezték sötét anyagnak.
Az univerzum ultra nagy órajelen működik,létezésünk periódusonként jön létre,időben elcsúszva,a többi dimenziótól ,mint a népmesékben ,egyszer volt hol nem volt,mikor mi létezünk antianyag nem létezik,mikor az antianyag létezik, akkor mi nem létezünk,illetve 3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,......32 dimenzió illetve 32 tükör dimenzió,egyszerre csak mindig 1 létezik,csak egy kicsit nagy az órajelen pörög, olyan nagyon,hogy felfogni is elég nehéz.Ezért antianyag világban pedig talán minket keresnek 😊
jobb csavaros és bal csavaros világ(anyag) találkozik szétesik az időtükör,és benne lévő a fény kijön. Bár érteném én is.....pici alapom van már ,azt értem ,hogy semmit sem értek még.

Jó anyagot nyomhatsz 😊

"Anyag és antianyag ütköztetéssel lehet jó energiamennyiséget nyerni, de kérdés, hogyan tárolod az antianyagot, viszonylag kis energia befektetéssel viszonylag kis méretű eszközzel (ami nagyon erős mágneses teret generál - mondjuk antiprotonok tárolására)?"

Szerintem azt nem kell tárolni,annyit kell áthozni az antianyagvilágból,amennyire épp szükség van,a természetben néhány állat használja az antianyag anyag felszabadításából felszabaduló "fényt" antianyagrobbanást. Például a pisztoly rák,antianyag puskával lövi le áldozatát,gyors lefolyású vákum buborékot hoz létre ami egy kis csúszást csinál a téridőben és antianyag szivárog át a mi világunkba persze csak néhány atom,de itteni anyaggal "egyesülnek" majd kitörlődnek a létezésből,az anyagból kiszabadítva a fényt ,(energiát)hoz létre....Legalább is én ezt tanultam erről.

"Most kezdjük csak megérteni a Higgs tér és a tömeg közötti kapcsolatot.
Nemsokára manipulálni is képesek leszünk.."

Én látom ugyan a vázolt módszerben az eleganciát. Azonban. Gondolj csak bele. Adott egy tömeged ami mozog egy irányba adott impulzussal. Tegyük fel tudod is manipulálni a tömeget menet közben(lehet ekkor egy egzotikus részecske átalakulás is végbe megy). Az univerzum miért ne tehetné meg hogy ilyenkor tarja az m*v-t? Ennek mi lesz a következménye ha növeled a tömeget akkor az le fog lassulni, ha csökkented akkor pedig felgyorsul. Ergo nem teremtettél egy deka impulzust sem a manipulációval...
Egyébként ma is tudod manipulálni a tömeget. Ha pl egy atomot gerjesztesz akkor kicsit nagyobb lesz az energiatartalma emiatt tömege is, az m*v szorzat ettől még marad. (természtesen az atom eredeti tömegéhez képest rendkívül kicsi a növekmény)

"Miért is nulla? A fűtött lap fotonokat sugároz. Valóban, minden irányban. De ha az egyik felére teszek egy tükröt (vagy leszigetelem, mindegy), akkor eredőben hidegebb lesz az az oldal."

Egyik irányba létrejön m*v impulzus akkor a másik irányba is csak m*v impulzust kapsz. A teljes rendszer impulzusa ugyanakkora lesz minden időpillanatban. Az hogy az ellen impulzus komponenst egy foton hordozza vagy ionizált gáz vagy szénhidrogén molekulák az másodlagos. Erre utaltam amikor azt írtam hogy nem termelhető. A Higgs-es módszer viszont azt sugallta hogy helyben kis kör ciklussal ki lehet trükközni az univerzumot és úgy jönne létre az impulzus hogy közben semmit nem kellett ellenkező irányba kidobnom. Na ez ami sértené az impulzus megmaradás tételét, emiatt szerintem rendkívül valószínűtlen. Nincs más módszer minthogy vagy tömeget kell kidobni hátrafelé vagy be kell fogni m*v impulzussal rendelkező részecskéket. Azzal egyetértek hogy a nyugalmi tömeg megléte nem feltétel.

Miért is nulla? A fűtött lap fotonokat sugároz. Valóban, minden irányban. De ha az egyik felére teszek egy tükröt (vagy leszigetelem, mindegy), akkor eredőben hidegebb lesz az az oldal.

A kisgárzott termikus teljesítmény felületre vetítve: sigma * T^4. Ha az egyik oldal hidegebb, mint a másik, akkor más lesz a kisugárzott energia mennyisége.
A kisugárzott energia pedig E/c impulzust visz magával. Ha ez nem azonos a két irányba, akkor eredő erő keletkezik. Nem kell hozzá létrehozni semmilyen anyagi részecskét. (De a meghajtási hatásfoka épp akkora, mintha azt tennénk)

Lehetne ez egy lézer is, egy mikrohullámú adó, teljesen mindegy. Anyag kidobása nélkül E/c a határ, igazából anyaggal is, csak akkor bele kell számolni az anyag nyugalmi tömegét is.

Higgs-ből meg majd akkor lehet, ha valaki megcsinálja, tudtommal egyelőre nincs elmélet erre.

" ha adsz nekem végtelen enerigát, én adok neked végtelen impulzust, elég egy lapot felfűteni"
Az eredő impulzusvektor amit létrehoztál az 0, ellentéteben a lentebb vázolt Higgs tömeg variálós módszerrel(amire reagáltam). Energiából persze tudsz anyagot előállítani és hátrafelé kidobni, csakhogy az energia az tömeg. Tehát végülis továbbra sem csinálsz mást minthogy a magaddal vitt kiinduló tömeget dobálod ki, amit akár foton formájában is megtehetsz(vagy visszafelé befoghatod a napból érkező fotonok impulzusát vitorlával). Olyat az univerzum nem tud hogy energia felhasználásával egy adott irányba mutató eredő impulzust hoz létre.

De hát az "a Marsi" egy tudományos értekezés volt, amiben ott a válasz:
relevegővel és rekrumplival kell túlélni! Esetleg recsokival, ha elég fejlett a rerendszer.
Ugye.....?


Utoljára szerkesztette: KZM, 2018.06.29. 08:48:38

Pontosan, rakétáknál nincs más járható út. Ha nincs mire "támaszkodni". Legalábbis eddig nem fedeztünk fel semmi olyat, amivel pusztán energiából több impulzust létre lehetne hozni, mint ha foton meghajtást alkalmaznánk.

Ezért csillagközi utazásoknál ez nem is lesz járható út. Az egyetlen járható út, hogy nem rakétát építünk, hanem a hajtóanyagot (és ezzel az energiát és az impulzust) valahogyan a Földről juttatjuk el az űrhajóra. Lézerrel, részecskesugárral, mindegy, de ez így járható.

A magával cipelt hajtóanyag járhatatlan nagyobb sebességek elérésére. Az egyedül antianyaggal vagy fekete lyukkal lenne lehetséges.

Sugárzással lehet csak hőt leadni. Emlékszel?
https://sg.hu/forum/tema/1515828021
😊

Ebben annyira ne fogadj, mert az impulus és az energia nem olyan különböző, mint gondolnád. 😊
Erről hallottál már: p = h f / c
Vagy az energia-impulzus tenzorról? Mint írtam korábban, ha adsz nekem végtelen enerigát, én adok neked végtelen impulzust, elég egy lapot felfűteni, és egy tükröt tenni mögé.

Jópáran abban a tévedésben vagytok, hogy a nagyobb kiáramlási sebesség szükségszerűen jobb meghajtást jelent.
Amíg viszont az ehhez szükséges energiát onboard kell megtermelni, ez egyáltalán nincs így.
Legjobb Isp-vel a foton meghajtás rendelkezik, nem? Javaslom akkor hogy rakjatok tüzet egy űrhajón, tegyetek mögé egy tükröt, és nézzük meg mi lesz az eredmény. Hiszen rengeteg fénysebességű foton fog távozni az űrhajóról... mégsem túlzottan gyorsulni.

Először is válasszuk ketté, mert ez a kémiai rakéták miatt gyakran összekeveredik. Van egy munkaközeg, amit kilökünk, és van egy energiaforrás, amivel a segítségével ezt a közeget gyorsítjuk.
Kémiai rakétáknál ez a kettő azonos, ionhajtásnál nem.

Ha végtelen energiám lenne (honnan?), akkor azonos tömegből valóban a nagyobb kiáramlási sebesség győzne. Akkor elméletben akármilyen kis tömeg, akár egyelen elektron kilökésével is tetszőleges sebességet el tudnék érni. De még arra sem lenne szükség, mert pl. egy mikrohullámú adóval, izzólámával, stb.-vel tudnék végtelen mennyiségű fotont generálni, és az űrhajó tömeg veszteség nélkül tudna gyorsulni.

Viszont mivel az energiát rendszerint valamilyen kölcsönhatásból nyerjük, ennek lesz egy korlátja. Egy O-H üzemanyagcelláról működő ionhajtómű nem lesz jobb (sőt, sokkal rosszabb lesz), mintha a hidrogént és oxigént simán elégetném egy normál hajtóműben. Miért? Mert a kiáramló tömeg, _sokkal_ kisebb lesz, mint a hidrogén és az oxigén tömege lett volna. Ezért a kémiai rakétáknak valóban közel vagyunk a felső korlátjához.

A nagyobb Isp-s Ion, VASIMR, stb. hajtóművek akkor lennének használhatóak, ha azokhoz létezne olyan energiaforrás, ami meg tudja őket táplálni, tartósan. És itt sem a reaktor lenne az, mert még a reaktorra is igaz, hogy a "saját tömegét elveszítő" atomreaktor (pl. project Orion) sokkal hatékonyabb lehetne, egy atomreaktoros ion meghajtás.

Ami igazán tudna segíteni, ha az energiát nem onboard kellene előállítani, hanem át tudnánk sugározni az űrhajónak.

A rakétaegyenletben a logaritumus nagyon szigorú feltételeket szab. Most a pontos értékre nem emlékszem, hogy a fénysebesség 10%-át vagy a felét elérni kémiai rakétával, az egész univerzum tömegének megfelelő üzemanyag sem lenne elegendő.

Egy RTG-nél általában arra törekednek, hogy minél kevesebb bomló anyagból valamilyen emberi ideig (20-30 év) a lehető legtöbb energiát vegyék ki.
A termelt hőteljesítmény a bomló anyag tömegéből számítva: m/M*NA*lambda*E,
ahol M az atomtömeg, NA az Avogadró-szám, lambda a bomlási állandó, E a bomlási energia.

A rádióaktív bomlások energiája között nincs óriási különbség, főleg az RTG-kben használt alfa sugárzók közt nincs (alfa bomlás energia általában 3.5-7.5 MeV között van). Valamint az alfa sugárzók atomtömege is nagyon hasonló, mind nehezebb elem.

Így azonos tömeg mellett akkor kapsz nagyobb energiát, ha a bomlási állandó magas.

Az pedig: lambda = ln2 / felezési idő

Tehát a rövidebb felezési időből jön a nagyobb teljesítmény. Túl rövidet sem lehet használni, mert akkor nem lehet az anyagot előállítani, és túl hamar lecsökken a teljesítménye. Ezért az RTG-kben alkalmazott bomló anyagok felezési ideje általában 30 és 150 év között van, a leggyakoribb Pu238-nak pl. közel 90 év.

Ez rövid felezési időnek számít az Urán milliárd években mérhető felezési idejéhez képest. És épp ezért írom, hogy a tiszta hasadóanyag nem komoly sugárvédelmi kockázat: 7 nagyságrenddel nagyobb felezési idő 7 nagyságrenddel kisebb aktivitást is jelent. A tiszta urán a természetben ugyanúgy ottvan, a fűtőelemben persze lényegesen nagyobb koncentrációban van jelen.

A használt hasadóanyag más tészta, az már rengeteg ilyen közepes és rövid felezési idejű anyagot tartalmaz.

A Firefly Aerospace is aerospikot alkalmaz, és voltak még ilyen rakéták, igaz nem űr elérésére. A lényeg, hogy van olyan módszer amivel lehet nagyobb teljesítményt elérni, most mindegy miért nem alkalmazzák, a lényeg, hogy van a kémiai rakéták fejlesztésében potenciál. És ez egy példa volt rá, ne ragadj le ennél, a mondanivaló lényege, hogy bármikor lehet újítani, és van hova, még akkor is, ha te nem tudod elképzelni. Ezért hoztam egy példát, illetve többet is, és tudok még, de mint írtam, ha érted miről van szó - a szellemiséget, hogy a technológia nem statikus, nem érte el a csúcsát - akkor feleslegesek a példák. Nem tudhatod, hogy mikor születik egy olyan elképzelés, ami még jobb mint az aerospike.

Ertem én, abban egyetértunk hogy ami most zajlik fejlesztésk gyanánt a Spacex-nél az leginkább a technológia gazdaságosabbá tételeés ez hasznos,

a fejlesztésekről meg annyit hogy ha most valami 96% hatásfokú , (ez a harang fúvoka) akkor ha fejreállsz sem fogod elérni a 100%-ot, tehát a maradék 3-4% elérése az amiben még bőven van lehetőség? AZ aerospike sem tud 100% fölé menni, azért kisérleteznek vele mert a klasszikus fúvókákkal szemben szélesebb nyomástartományban, (tengerszinten és vákuumban) is viszonylag magasabb specifikus impulzussal működni a változtatható geometriának köszönhetően, de ennek a több fokozatú rakéták esetén nincs olyan nagy előnye, a felsőbb fokozatokhoz vákuumra optimalizált verziót használnak. Nem véletlen hogy utoljára az X33 esetén terveztek aerospike fúvókával hajtóművet hiszen annak a tengerszinttől a LEO pályáig végig működnie kellett volna, és valamikor korábban az űrrepülőgép fejlesztésének kezdeti szakszában is szóba került, aztán a klasszikus fóvókával ellátott RS-25-öt választották inkább.
Igazán hasznossá akkor válna ha jobb anyagokkal olyan könnyű szerkezetű űrszerkezeteket tudnánk készíteni amivel reálisan , érdemleges hasznos teherrel tudnánk SSTO-t építeni.

Én azt állítom hogy a kémiai rakétahajtóművek alapvetően olyan közel vannak a legfőbb technikai paramétereiket illetően (tolóerő, specifikus impulzus, impulzus hatékonyság) a fizikai törvények által felállított korlátokhoz hogy ebben az irányban nem annyira érdemes fejleszteni, ahol érdemes azoknál a paramétereknél amik lehetővé teszik az újrahasznosítást, a megbízhatóság az élettartam növelését, ami viszont a gazdaságosságra van remek hatással. évtizedekig az volt a cél hogy egyhajtómű bírjon ki max 10 percet, ennél többet egyik sem volt működésben, utána úgy is ment a szemétdombra, (vagy az óceán fenekére), az amit a spacex és a Blue Origin most művel, (és kissebb mértékben pár másik cég), azt az utóbbi évek elektronikai, anyagtechnológia (kompozitok, új ötvözetek) használatának köszönhető elsősorban, it még van lehetőség a fejlődése, és az egyre nagyobb élettartam mellett az egyre gazdaságosabb működésre. Ez az amiben erdemes fektetni inkább mint még 2%-ot kihozni a fúvókákból. a repülőgépipar több évtized alatt jutott el ide, de folyamatosan fejlesztve és az utóbbi években az öszs nagyobb fejlesztés a gazdaságosság nővelése irányában történik.

Ráadásul a marsjárók szinte hetente hoznak olyan infót, amelyek azt mutatják, hogy ha el is jutunk odáig az talán még nagyobb kihívás, hogy hogyan is éljék túl az űrhajósok, amíg elindulhatnak hazafelé.

Teljesen igaza van a palinak. Ő csak annyit mondott, hogy a jelenleg rendszerben álló technológia nem alkalmas rá. Se többet se kevesebbet.
A technológiai fundamentalisták persze egyből rá csaptak, hogy "mé nem mászik vissza a fára akkó!"

100 km/h sebességgel nem lehet gyorsabban menni, mert felrobban a fejünk! A gőzmozdony, meg az ördög találmánya! Bazzzzz. Ez tudományosan bizonyított tény volt. Az ilyen cikkek, meg aki ilyeneket mond "nem lehet..." "soha"... "nem lehetséges" mind szánalmas!

Ennyi ostobaságot csak megrendelésre lehet összehordani. A NASA gondolom jól fizet. Ezért is... Főleg ezért...

Nem azt írtam - és nem is gondolom - hogy nem értenéd meg. Azt írtam, hogy annyi helyen van egy rakétának fejlesztési lehetősége, hogy túl nagy téma ahoz, hogy első körben ne vázlatotokban beszéljek róla. Viszont úgy látom elbeszélünk egymás mellet. A rakéta hajtómű egy bonyolult eszköz, amit leegyszerűsítesz hajtóanyagra, és gyakorlatilag egy kályhacsőnek tekinted, holott itt egy motorról van szó, rengeteg fejlesztési lehetőséggel. Mint írtam, nem csak a hajtóanyag keverékkel lehet egy rakéta teljesítményét növelni, és teljesítmény mellet még olyan dolgok is fejlesztésre várnak, mint a megbízhatóság növelése, illetve az ár/érték arány.

Ok, akkor kezdjük a fúvókákkal. Szerinted, egy fúvókának az alakja, mérete, illetve a legújabban a változtatható mérete mennyire befolyásolja a teljesítményt? Szerinted nem lehet jobb fúvókát készíteni? Ha a válaszod az, hogy nem, az baj. Ugyanis, ez nem egy dísz eleme a rakétának, és nem csak úgy odabiggyesztik. Gondolj csak a teljesen újszerű aerosipke elrendezésre, a teljesítmény megint csak növekszik. Persze nem kell ennyire messzire menni, a sima elrendezésben is van bőven lehetőség.

Ott vannak az injektorok, és porlasztók, amik még az autók szintjén is fejlődnek. A jobb üzemanyag keverékek elérése érdekében, több féle injektor tipus van. Azt hiszed, hogy nem lehet még jobbat csinálni, vagy úgy gondolod az csak egy gumicső amiből töltik bele a üzemanyagot, azt jó lesz úgy? Akkor megint csak egyszerűsítesz.

Szerkezeti anyagok. Az égéskamra bizonyos hőmérsékletet bír csak ki, ezeket egyszer használatos rakéták esetében ugyebár arra tervezik, hogy azt a tíz percet kibírja. Magasabb üzemi hőmérséklet ugyebár, magasabb teljesítményt jelet. Ehhez könnyű de magas hő és nyomásbírású anyagok kellenek. Van olyan elképzelés is, hogy az égéskamrában a nyomást lehet még növelni, ezzel a teljesítményt.

A raptort direkt korlátozták vissza, ennek is megvan az oka, amit szerintem sejtesz. de ez ,mellékes abból a szempontból, hogy egy fejlesztés, és nem csak egy kályhacső gumicső befecskendezéssel, azt jó lesz úgy. Tudnék még mit írni, de azt hiszem ennyi is elég, ebből érthető, hogy mit akarok mondani, felesleges ennél többet írni, vagy mélyebbre menni. Szerintem te is érted.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.06.28. 08:42:55

Fizikus vagyok, úgyhogy valószínűlefg megérteném, a helyzet viszont az hogy eléggé megrökönyödtem mert az eddigi ismereteim szerint nincs már különösebb rezerva a kémiai hajtóművekben. A kémiai reakciók maximális energia szintjének (elvileg is) legmagasabb szintjének megfelelő anyagokat, (üzemanyagkeverékeket) használjuk, ez a felszabaduló hőenergia véges, Az alapelv az hogy minél nagyobb sebességre gyorsítsunk minél könnyebb gázt, sajnos az LH2/LO2 gáz H2O, (vízgőz) végterméke nagyjából a legkissebb molekulasúlyú végtermék, az elvi 500 s körüli specifikus impulzus ami elérhető vákuumban, Ebből a mostani rakétahajtóművejk tudnak ugy 465-470 sszeumdumos impulzust.
ami a fúvókákat illeti ott már évtizedek óta a 92-96% hatásfok környékén mozognak a harang típusú fúvókákkal. egyedüli lehetőség a hatásfok javítására az lenne hogy változtatható geometriával szélesebb külső nyomástartományban érjék el a lehető legmagasabb hatásfokot.
A Raptor remek hajtómű, de ugyanúgy alulról közelíti azt a plafont amit a kémia és fizika törvényai meghatároznak a számára, a metalox üzemanyag keverékből elviekben 385-390 szekundum specifikus impulzust lehet kihozni, ebből az első bejelentéskor még 382 szekundumot igértek, (amitől minimum felszisszent az egész rakétatechnkai ipar) de ezt azért a következő iterációban 375-re csökkentették, nem lemondva a korábbi célokról de jóval hosszabb időtávlatban megvalósíthatónak átcímkézve. A Raptor legnagyobb előnye nem ez, hanem az alacsony saját tömeg, emiatt jobb T/W arány, a kisebb holttömeg miatt jobb tömegarányňu rakétafokozatokkal. A Merlin 1D hajtómű ugyanebben jeleskedik, (az oroszok sokkal nagyobb specifikus impulzussal rendelkező kerozenes hajtóműveket gyártanak), gyakorlatilag az ezen és a könnyű tartályszerkezeten való megtakarítás az ami a Falcon 9, (és Falcon Heavy) rakéták visszatérését és landolását lehetővé teszik, klasszikus nagy tömegű hajtóművekkel is meglehetnemég oldani de ott a haszos teher kárára.
szóval abból amit írtál nem látom hol volnának még igazán nagy lehetőségek a klasszikus kémiai hajtóművek hatékonyságának javításában, a rakétatechnika hajnalán alapkutatások során lefektetett alapelvek és meghatározott korlátok még ma is érvényesk, és elég közel járunk hozzájuk ahoz hogy ne várjunk már igazán forradalmi változást. amiben az egész haszálhatósága, gazdaságossága viszont sokat javulhat: az újrahasznosítás, olcsó, jól kezelhető üzemanyag használata, (példáula methalox használata a hidrohén/oxygénnel szemben), az űrbeli tankolás lehetősége, üzemanyag előállítása, (előállíthatósága, tárolhatósága) a célállomáson, azok a gyakorlati lehetőségek amik forradalmasíthatják az űrutazást, de nem a hajtóművekben.
Amúgy nem véletlen hogy az ilyen anyagok nagy része papíron van meg, a legtöbbjuk több évtizedes forrás, ha rákeresek sokszor bescannelt rosz minőségű nyomttvámtokról van szó a 60-70-80-as évekből.

Ha már rákérdeztél akkor a HF után is van élet megjegyzésedet bonthatnád ki részletesebben, én is ismerek jópár ilen megldást de korlátozzuk le azokra amik nem életveszélyesek és halálosan mérgezőek, mert ezeket pont emiatt nem valósították meg.

" tömeggé és vele együtt mozgási energiává alakult"
Csakhogy a szumma impulzus vélhetően az ősrobbanáskor is nulla volt. A robbanások során keletkező m*v vektorok összege nulla, ettől még értelemszerűen (m*v^2)/2 mozgási energiája lehet egyes részeknek.

"Az univerzum tagulasa is serti az energiamegmaradast"
Nem feltétlenül, mivel nem tudjuk hogy mi az oka. Lehet egy olyan ok ami itt van velünk a kezdetek óta csak nem látjuk. Kvantum szinten persze lehetnek sértések, de a történet vége mindig az hogy vissza kell fizetni a kölcsönt, és itt ugye egy nagy tömegű makró szintű objektumnak akarnánk impulzust adni. Ez szvsz. nem fog máshogy menni minthogy az ellentétes irányú impulzust is létrehozzuk.

Igen, de ezek egészen másról van szólnak. Az űrlift, a két műhold vagy űrhajó közötti kifeszített kötél, nem egy pályamódosításra szánt eszközre lett tervezve, és kivitelezve. Másrészt, nem egy tonnás tömegről lógna egy kg.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.06.27. 22:47:36

"Stabil pályát nem lehet kialakítani úgy, hogy egy kötélen lóg egy másik tömeg. Még pályamódosítást sem lehet végezni. "
Az attól függ.... Csak kekeckedésül: 1 tonnás tömegről lóg 1 m-es kötélen 1 kg.
Egyébként a kábeles megoldások régóta foglalkoztatják az embereket. Összefoglalás itt.

"A sugárvédelem ott fent épp a legkevésbé nehéz problémák közé tartozik. Nem kell a reaktornak ott lennie a legénység közelében, elég ha mondjuk egy 1 km-es kábelen vontatja a kapszulát."

Stabil pályát nem lehet kialakítani úgy, hogy egy kötélen lóg egy másik tömeg. Még pályamódosítást sem lehet végezni. És ezek annyira kényes dolgok, hogy ember nem is tudná a megfelelő időben, a megfelelő ideig, a megfelelő irányba tartani egy kiegyensúlyozott rakétát sem, számítógépekre van szükség. De ez a megoldás a lehetetlennel egyenlő. Nem véletlenül gondolkodnak hasonló tervek merev szerkezetben. A probléma az ilyen hosszú merev szerkezet megépítése, ami megint csak drága, és felesleges, ha ugyanúgy eléri olcsóbb megoldással is az adott égitestet. Űrhajók esetében lehetne róla szó, de ad-e akkora pluszt, egy ilyen űrhajó kivitelezése, feljutattása, mint egy kémiai rakéta esetében? Ez a kérdés.

"Ezen kívül egy több küldetést is kiszolgálhatna."

Egy ilyen esetben lenne értelem. Viszont nem véletlen, hogy egyedi küldetések vannak. Egyrészt a mindent egyben megoldású űrtechnológiát és küldetések drágák, bonyolultak és veszélyesek - lásd: űrsiklók. Másrészt a technológia fejlődésével az ilyen űrszondák egy két éven belül elavultak lesznek. Szintén űrhajók esetében lehetne megoldás, de ez esetben kellene egy olyan hely, rendszeres forgalommal, aminél ez jobban megérné, mint pár olcsó napelem, olcsó üzemanyag, olcsó meghajtás.

"De a tömeg, a távkezelés, javítás (ha kell), és a HŰTÉS továbbra is komoly kérdéseket vet fel, ezért én sem számítok a reaktorok használatára az űrben. Az ion még nem térül meg a Marsig, talán a Jupiteren túl már igen, de oda meg ki akarna menni?"

Tehát szerinted sem érné meg a Jupiter előtt? Helyben vagyunk, ezért nem készül. Ennyi.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.06.27. 21:18:51

"Amit írsz azzal tĺnyomórészt egyetértek, de azért az konkrétabban érdekelne hogy milyen perspektívikus kémiai meghajtásra gondolsz ami lényegesen többet tudna mint a mostani hidrogén/oxygén keverék, olvastam párról aminél 500 s fölé tudták növelni a specifikus impulzust, de vagy nagyon drága agy nagyon mérgező anyagkombinációkról volt szó. Például a hidrogén és fluor ami hidrogénfluoriddá (folysav) alakulás közben szabadít fel jelentős mennyiségű energiát de brutálisan korrozív és az ellenségeinknek sem kívánnánk egy ilyen rakétával kapcsolatos balesetet. Ha van irdalmad a témához linkeld be kérlek, köszönöm."

A hajtóanyag keverék a rakétameghajtás fontos része, viszont a hajtómű teljesítménye - gondolom sejted - sok más tényezőtől is függ. Kezdve az olyan egyszerű dolgokkal mint, a fúvókák beállítás, vagy a kicsit komolyabb mérnöki dolgok mint az injektorok, az égéskamra, fúvókák, hűtés vagy továbbélve végül a motorciklusok. Ezekről a témákról rengeteg anyagot találsz. Csak egy példa a közelmúltból, a spacex raptor hajtóműve. Szóval annyi dolog terén lehet fejlesztetni, és még a hajtóanyagot, az O-F túl is van élet. De igazából, a legjobb az lenne, ha kiválasztanál egyet (van még azonkívül amit írtam), és járjuk körül, mert kisregényt nem szeretnék írni, főleg, hogy ahogy nézem tele van az internet vele. Amiről én tudok, azok egy része papír alapú adathordozón van meg, a többi meg szakemberek (nem internetes) előadásából származik. Tudom, hogy most ez így túl ködös, de ezt csak figyelemfelkeltő válasznak szántam, szerintem ebből már ki tudsz indulni. Ha nem akkor kérdezz, beszéljük meg részletesebben, csak kérlek, ne az egész rakétatechnológiát, mert az baromi hosszú lenne, és egy idő után már kevés lennék hozzá.

Szóval: 1. Az űrkutatáshoz mindig kell valamekkora adag őrültség. Az ember ott ül egy óriási torony legtetején, ami tele van üzemanyaggal. Az egész szerkentyűben rendesen spórolják az anyagot, olyan könnyű, amennyire csak lehet. Rázkódik, közben olyan sebességekre gyorsul, amihez képest bármilyen gyors földi sebesség csigalassúságú vánszorgás. Aztán kijut a légüres térbe, ahol időnként kóbor meteoritok száguldoznak, és csak reménykedünk, hogy egy sem talál el, mert akkor annyi. Utána az a kérdés, hogy bevállaljuk-e, hogy az út éves nagyságrendben mozog, vagy valamilyen alig kipróbált technológiával még gyorsabban száguldozunk.

Hőt termel, ezt átadja X anyagnak pl hidrogén az a hőtől tágul, nyomása nő és ezt fel lehet használni tolóerőnek. Alapvetően ennyi.

Atomreaktoros hajó az hogy működik?
Vagyis azt nem értem hogy ha van áram, akkor az hogy bír mozgásra egy járművet a vákumban?

Megalájk

Az úgy végig gondoltad, hogy a reaktorok hőerőművek, és nincs a világűrben egy közeli folyó, amivel a hűtésük megoldható?

Antianyagbányában kitermelni, ami a földalatti bokrokon nő. :-D

Az energiamegmaradas is csak bizonyos keretek kozott ervenyes. Ha kilepunk a keretek kozul, akkor nem feltetlenul serthetetlen.
Az univerzum tagulasa is serti az energiamegmaradast pl...

"mozgási impulzust NYERESÉGET kap."
Arra én egy fabatkát sem tennék hogy energiával impulzust tud termelni akárki is, ezzel egy nagyon alapvető tételt sértene meg. Aki megicsnálja annak jár a 10 Nobel😊

Eleg optimista, de nem teljesen lehetetlen. Vegulis 100+ eve meg az atomi erok manipulalasat is megvalosithatatlannak tartottak...

Ez egyebkent nem csak az urkutatast forradalmasitana, hanem kb mindent. Az elektromossag manipulalasaval erne fel, ami az elet minden teruletet megvaltoztatta. Mass Effect...<#buck>

quote]A földről a jupiter határáig elvileg jól lehetne gyorsítani napelemekkel is.[/quote]:

A napszelet is lehet vitorlázásra használni. Viszont mind a két felállásban van egy megoldhatatlan probléma. Le kellene lassítani az űreszközt, előbb utóbb, hogy ne álljon át egy nap vagy óriásbolygó körüli pályára, a cél mellett elszáguldva.

Mindenkinek.
A megtermelt energia nem egyenlő a hajtőerővel. Egy atomreaktor legnagyobb mennyiségben, hőenergiát termel. Ezt követi a sugárzás energiája. Ezt követi az új anyagok előállítása. A hőenergia önmagában értéktelen a világőrben. nem képez hajtóerőt. A közel légüres térben még eltávozni sem tud csak a hajót fűti.
A hőenergiát első körben, anyaggá alakítható energiává kell alakítani,hogy tömege is lehessen. Ehhez az energiát át kell tolni egy Higgs-bozon felhőn. Egy ilyen energiakörben nagyon nagy sebességű utazást lehetne elérni. A megoldás Nobel díjat ér. Nem egyet, tízet, az egymást követő években.

Imádom olvasni amit összehordtok, de egyikőtök rakétájába sem ülnék be... :-)

Az antianyag az energia eloallitasara alkalmatlan. A tarolasara viszont nagyszeru, ami az urkutatasban igen hasznos lenne, de eloszor meg kellene termelni.
Vegulis fizikailag (ahogy ma ismerjuk) nem lehetetlen egy Dyson Sphere-t letrehozni, es a teljes energiajat koncentralva antianyagot (vagy mini feketelyukat) letrehozni, es beletenni egy urhajoba, de ez annyira a tavoli jovo, hogy a most emlitett problemak egyikere sem ad megoldast.

Persze, en is ugy gondoltam, hogy a jovo kerdese, ahhoz eloszor a fold kornyeki urbeli eletet kell felfuttatni. De azt mindenkepp fel kell, mert a fold elhagyasara a nuklearis energia se rovid, se hosszu tabon nem alkalma.

Egyebkent a mesterseges intelligencia es a robotika most epp aranykorat eli, es ez meghozhatja a forradalmat az urkutatas teren is. A dronok es az onvezeto autok az elmult par ev termekei, es nagyszeruen hasznosithatok lesznek a jovoben az urben is.

A 70%-os hatásfokú napelem sem ér semmit a Marson túl. Az inverse square law igen erős faktor...
A Jupiternél ez a földi 25-e csak a napsugárzásnak a teljesítménysűrűsége. Ezen érdemben nem javít a mainál 2-3-szor jobb napelem sem.

Ha már itt vagyok megemlíteném hogy jó szokás szerint azért akad a cikkben néhány tartalmi tévedés is. A termáli vákuum kamrában a világűrállóságát tesztelik, tehát a tervezett űrbeli használatnak megfelelő környezetnek teszik ki, ebből a rendszeres és nagymértékű hőterhelés az ami igazán tesztelendő, a Föld körüli keringés során brutálisan nagy a 90 percenként kétszeri átmenet a világos és sötét félgömb fölötti keringés során. Ezt én nem nevezném időállósági tesztnek, de akár az is lehet.
Viszont a szerződés a légierővel nem 2019 szeptemberére szól hanem 2020 szeptemberére.
A

RTG-kben használt, rövid felezési idejű anyagok...?

Pontosítok: a sugárvédelem ott fent a legnagyobb problémák közé tartozik, de nem egy általunk épített reaktor sugárzása miatt.

A sugárvédelem ott fent épp a legkevésbé nehéz problémák közé tartozik. Nem kell a reaktornak ott lennie a legénység közelében, elég ha mondjuk egy 1 km-es kábelen vontatja a kapszulát.
Az 1/r^2-nél nincs jobb sugárvédelem, így még védőburkolat sem kell (a reaktorra). Hosszabb utaknál az űrhajósokat amúgy is védeni kell a sugárzástól, azt viszont nemigen lehet megspórolni.
A fellövés épp nem akkora probléma egy reaktornál, mert a nem használt hasadóanyag "tiszta", legalábbis nem jelent komoly sugárvédelmi kockázatot, szemben az RTG-kben használt, rövid felezési idejű anyagokkal. Csak akkor nagyon kell abban bízni, hogy majd elsőre működni fog, hogy kipróbálás nélkül is fel merjük lőni.
Ezen kívül egy több küldetést is kiszolgálhatna.

De a tömeg, a távkezelés, javítás (ha kell), és a HŰTÉS továbbra is komoly kérdéseket vet fel, ezért én sem számítok a reaktorok használatára az űrben.
Az ion még nem térül meg a Marsig, talán a Jupiteren túl már igen, de oda meg ki akarna menni?

Nyilván. Én úgy tudom, hogy ráadásul valójában egy mátrixban élünk. 😉

Holdon sem volt senki. Szóval átverés az összes űrkutatás.

Hogy állítasz elő egyáltalán!? 😉

Érdekes, még egy tényleg nagy komoly stabil űrállomással sem bír az emberiség, nem volt még a holdon sem tartósan emberi kolónia de már a Marsról beszélnek. Hát igen. Szerintem simán elérhető a Mars is de utána? Ott halnak meg akik odaértek? Vagy vegyük a nagy álmot a lakhatóvá tételt, a terraformálást, miközben a saját bolygónkat is lassan elpusztítjuk.

Anyag és antianyag ütköztetéssel lehet jó energiamennyiséget nyerni, de kérdés, hogyan tárolod az antianyagot, viszonylag kis energia befektetéssel viszonylag kis méretű eszközzel (ami nagyon erős mágneses teret generál - mondjuk antiprotonok tárolására)?