• xyl
    #39
    Szóval: 1. Az űrkutatáshoz mindig kell valamekkora adag őrültség. Az ember ott ül egy óriási torony legtetején, ami tele van üzemanyaggal. Az egész szerkentyűben rendesen spórolják az anyagot, olyan könnyű, amennyire csak lehet. Rázkódik, közben olyan sebességekre gyorsul, amihez képest bármilyen gyors földi sebesség csigalassúságú vánszorgás. Aztán kijut a légüres térbe, ahol időnként kóbor meteoritok száguldoznak, és csak reménykedünk, hogy egy sem talál el, mert akkor annyi. Utána az a kérdés, hogy bevállaljuk-e, hogy az út éves nagyságrendben mozog, vagy valamilyen alig kipróbált technológiával még gyorsabban száguldozunk.