Thrawn#8
Az Apollo program évente a teljes USA költségvetésének 3-4 %-át vitte el, a csúcsponton 300 ezer ember dolgozott a programon, így gyötrelmes 8 év alatt óriási kockázatot vállalva megelőzték az oroszokat. Óriási kockázatot vállalva, hiszen nem volt B terv, ha lent valami balul ütött volna ki, például gond van a felszálló egységgel, biztos halál. Így is csoda, hogy senki nem halt meg, voltak necces dolgok az Apollo 13-on kívül is.
A témában nagyszerű összefoglaló mű Dancsó Béla Holdséta c. könyve.
A Mars expesícióhoz képest óriási előny volt, hogy nem kellett 26 hónapot várni egy-egy újabb lépésre, gyakorlatilag úgy lődözték fel a szondákat, ahogy elkészültek.
Lásd Ranger, Lunar Orbiter, Surveyor. A Mars esetében ott a 26 havonta fennálló indítási ablak, akkor lehet 3-4 hétig indítani. Ha valami nem készül el időben - az űrkutatásban többnyire ez a helyzet - 26 hónap csúszás.
Számos, ma még megoldatlan feladat van, amit csak a helyszínen kipróbálva lehet megoldani. Csak néhány példa. A maximum tömeg 1,5-2 tonna, ami eddig egyben leért a Marsra. A jelenlegi emberes tervek 35-40 tonnás modulokkal számolnak. Ez már nem csak mennyiségi, minőségi különbség is. A jelenlegi leszállásoknál 15-20 kilométeres a leszállási ellipszis, azon belül bárhol leérhet az egység. Az emberes expedíciónál ilyen nem lehet, a 35-40 tonnás modulokat szó szerint hajszálpontosan kell lejuttatni, egyrészt ne veszélyeztesse a már ott levő modulokat, másrészt - bár kerekei is lesznek - nyilván nem opció 15-20 kilométert furikázni, hogy összeverődjenek. Vagy vegyük a helyszíni üzemanyag gyártást a felszálláshoz. Az első emberek akkor indulhatnak, ha ott a felszálló egység a jelenlegi tervek szerint a helyszínen gyártott üzemanyaggal feltöltve.
Ezeket figyelembe véve a 10 év szerintem nem reális.