#261
Ja, hogy az alázat.
Én mindig nevettem ezen, hogy szakmai alázat.
Bennem soha nem volt ilyesmi, helyette tisztelet, amely minden becsületes (!) embert megillet.
Amikor tanítok, én sem várom el az alázatot, sőt, azt a diákot szeretem, akinek van önbecsülése. (Amúgy csak magánórákat adtam, nem kell itt katedrára gondolni.)
Persze, lehet, hogy csak terminológiai vita van köztünk, és az alázat alatt nem kell, szerinted, megalázkodást érteni.
De, amúgy, most őszintén: szerinted meddig él korunkban (de régen sem volt másképp) az, aki nagyon szerény, nagyon meghúzza magát, nincs nagy arca, tisztelettudó... vagyis kb. olyan, mint én? :-)
Nem fog sokra menni ezzel, megsúgom, mert sajnos az emberi faj ilyen: könyöklés, egymás letaposása stb. stb. Alapvetően egy ragadozó emlősfaj vagyunk, tehát aki a farkasokat, hiénákat vagy akár a nagymacskákat, majmokat tanulmányozza, az már majdnem mindent tud az emberekről. Civilizálódás ide vagy oda. Utoljára szerkesztette: Kara kán, 2017.11.02. 11:55:27
#261