asgh#190
Ez alapvetően tudományszemlélet kérdése.
Arisztotelész idejében a tudomány alapvetően statisztikai alapon működött.
Pl. a gravitáció nem valami absztrakt elméleti modell volt, hanem tapasztalatok összessége: ha ledobsz egy tárgyat, az leesik, és mivel eddig minden leesett, amit ledobtál, jó eséllyel más ledobott tárggyal is ez fog történni.
Galileivel változott meg a tudományszemlélet, hogy egyedi esetekből is lehet olyan modellt alkotni, amely alapján meg lehet határozni más események kimenetelét.
Azaz ha pl. távcsővel megvizsgáljuk, hogy a Jupiter holdjai hogyan keringenek a bolygó körül, abból olyan általános következtetéseket tudunk levonni, hogy más bolygók más holdjainak a keringését is meg tudjuk határozni, és nem kell minden egyes bolygó minden holdját tanulmányozni, majd statisztikai alapon kijelenteni, hogy hát a holdak általában így mozognak.
Galilei ráadásul arra is rájött, hogy ezekből a megfigyelésekből még általánosabb következtetéseket is le lehet vonni. Pl. hogy ha valaminek tömege van, akkor az tömegvonzást fejt ki más tömegekre, így a Jupiter holdjainak megfigyeléséből következtetni lehet arra is, hogy a Föld kering a Nap körül és nem fordítva.
Azaz nem kellett Galieinek feltalálnia az űrhajózást és elhagynia a Földet, hogy megállapítsa, hogy a Föld nem lapos és nem egy elefánt hátán fekszik.
Amiről beszélsz, hogy talán a fizika nem mindenhol működik ugyanúgy, azt a tudomány tehát már évszázadokkal ezelőtt meghaladta. Csak akkor működik valami máshogy a modellhez képest, ha mások a körülmények a modell alapjául szolgáló mérésekhez képest.
Persze ilyenkor jön az a kérdés, hogy ha egyszer a modelljeink mindig működnek, akkor miért változtatjuk olyan gyakran őket?
Amiben a tudományos modellek fejlődnek, az a pontosság: pl. a relativitáselmélet vagy a kvantumfizika nem cáfolja a newtoni fizikát, hanem pontosítja.
Az szokott a laikusok körében zavart okozni, hogy hát az iskolában még azt mondták, hogy a newtoni fizika az igazság, aztán meg naponta jelennek meg hírek, hogy a valóság ellentmond neki.
Valójában semmi sem mond ellent a newtoni fizikának, csak ma már olyan esetekre is képes a tudomány modelleket felállítani, amelyekhez a newtoni fizika nem elég pontos (pl. kozmikus vagy szubatomi méretek esetében).
Persze elképzelhető, hogy az általunk megismert univerzumhoz képest máshol nem működnének a modelljeink, de nem azért, mert ott nem érvényesek a fizika igazságai, hanem mert ott esetleg mások a körülmények és adott esetben más, pontosabb modellre lenne szükségünk.