petrov144#8
Röviden utána nézve, a cikk 2010 óta többször elterjedt a neten (pl. foreignpolicy.com-on) megosztásokkal, azóta is viták tárgyát képezi. Nyilván egy egyszerű fordítással történő átvételről van szó, nem a magyar "szerző" kreálmánya. Talán célszerű lett volna odaírni az egész eredetét, és hogy ez is elmélet.
Alapja egy japán író könyve (Racing the Enemy — Tsuyoshi Hasegawa)
Abban lehet igazság, hogy a szovjet hadüzenet lehetett afféle "utolsó csepp a pohárban" mivel a szovjetek - pont az őket felszerelő amerikai Hula-project-nek köszönhetően rendelkeztek partraszálló eszközökkel, valós fenyegetést jelentettek. És ismert az is, hogy a szovjet támadást - bár a hadüzenet augusztus 9-én történt (és a jaltai találkozón vállaltak szerint várható is volt) - pontosan augusztus 18-án meg is indították volna. Erre végül nem került sor a feltétel nélküli megadás miatt.
Hogy a sima gyújtóbombás támadásokhoz képest az atombomba bevetése semmiség lett volna a japán vezetés szemében, azért fura elmélet. De tény, hogy Tokió lebombázott része nem nézett ki sokkal jobban, mint Hirosima.
Az atombomba utólagos sugárzással kapcsolatos hatásairól akkor kb semmi sem volt a köztudatban, hiszen az amerikaiak és később az oroszok még az 50-es 60-as években is gond nélkül csináltak végig hadgyakorlatokat közvetlenül a kisérleti robbantás után.
A japán vezetés és a japán nép kitartott volna a végsőkig egy amerikai invázió esetén, (ha győzelmet nem is, de jobb békefeltételeket kiharcolva) de erre katonailag akkor lett volna esélye, ha kontinentális hódításait hátországként használva közben meg tudja tartani. Hiszen már a nyári hónapok elején krónikus üzemanyaghiánnyal küzdött. A szovjet hadüzenettel kb. ennek az esélye szűnt meg, az atombomba pedig megmutatta, hogy a teljes pusztulás is benne lehet a pakliban további harc esetén.
Az amcsik mindenképp a szovjetek előtt akarták lezárni a háborút, hogy ott már ne kelljen osztozkodniuk, plusz megmutassák a világnak a menő új fegyverüket.