#40
Ki kell ábrándítsalak, nem vagyok nagy hívő. Ha komolyan beszélek, akkor talán a buddhizmus állna hozzám a legközelebb, életszemléletileg és -vitelileg, de a kereszténységet egy nagyon értékes eszmerendszernek, hitvilágnak tartom, a maga korlátaival, természetesen.
Igazából, veled az a hiba, hogy ha teszem azt én lennék a munkatársad, vagy valami ilyesmi, állandóan kritizálnál, nem látnád meg a pozitívumait, és így nehéz lenne együttműködni. Én mindenben próbálom megtalálni a jót, bár az iszlámhoz inkább negatívan, és a zsidó valláshoz kritikusan viszonyulok (sok kárt tettek a kiválasztottság eszméjének bevezetésével és nyomatásával, ami vissza is ütött rájuk sokszor). Az ateizmussal kapcsolatban, ha szigorúan vett tudományról van szó, ott én is ateista vagyok, nem próbálom ráerőltetni pl. a teremtéselméletet a biológiára. Akkor el is jutottunk Noéhoz és az özönvízhez: ez egy allegorikus történet, tudod, mint a versek, az eposzok (Gilgames eposza megvan? azon is röhögsz?). Ezek az akkori ember (tanult emberek) felfogását tükrözik. A törvényekkel (pl. Mózes törvényei, Bírák könyve) már más a helyzet, erkölcsi parancsolatokat tartalmaznak, azok többsége ma is megállja a helyét, Btk. tétel.
Ne légy ilyen betokosodott merev, nem jó az!
#40