cylontoaster#21
Hát nem fokozatosan elég nehéz a költségvetésbe beletenni..
Ettől még értem a problémád, a különbség szerintem az, hogy mennyire tágítják és milyen ütemben. A segélynél nincs tervben szélesítés, ennél lehetne. Azaz adnak egy célszámot, miszerint pl évi 10%-al növelik az AJ-t kapók körét, amit persze célzott törvénnyel érnek el, azaz bővítik hogy ki kaphat. Persze nem 50 éves távlaton :D
A másik fokozatosság a kapott összeg fokozatos növelése, ez viszont a tényleg rászorulón nem segít..
"gyártunk meg teremtünk rájuk igényt, amikre soha korábban nem volt példa"
Ez korábban is így volt, nem csak mostanság. 10k éve nem kellett írnok vagy művész. 300 éve nem kellett programozó vagy kerékpár szerelő. Nem az a fejlődés lényege hogy olyan dolgokat találunk ki, ami eddig nem kellett, most se kell, de valamit kezdeniük kell magukkal. 500 éve is jártak volna színházba az emberek, csak nem tehették meg, mert a társadalom kevés színészt tudott eltartani, mivel arányában több ember kellett mondjuk az élelmiszer előállításához. Ez a folyamat a végtelenségig mehet, ha mégsem akkor sem jelent katasztrófát, amennyiben nem egyik napról a másikra történik. Ha én nem tudok 4 gyereket eltartani, akkor nem lesz 4 gyerekem. Ha mégis, akkor ők kevésbé tudnak érvényesülni, és előbb-utóbb az ág megszakad. Most az elfajzott eseteket nem nézzük, amikor jobban élek ha több a gyerekem, mert fejpénzt kapok.
A probléma csak és kizárólag akkor van, ha drasztikus a változás, mert akkor sem népességszámban sem képzettséget illetően ne tudja a társadalom lekövetni. Ha holnapra megszűnik az autóvezetéssel kapcsolatos szakmák mindegyike, akkor az összes kamionos és taxis gyújtogatni kezd. Ha a köv 20 évben folyamatában szorulnak ki, akkor az élelmesebbje szakmát vált, az idősek nyugdíjba mennek, fiatalok pedig nem mennek kamionosnak, mert tudják hogy kihaló szakma. Ahogy ma levéltárosnak se sűrűn tanulnak, vagy gyorsírónak. A lényeg a sebesség.