#22
Sok fajta háború van, de mindegyiket a politika határozza meg, hogy mikor kezdődik, mikor van vége, ki a győztes, elérte-e a kitűzött célokat.
É-Vietnammal 65-ben az USA háborút provokált, mert az északiak több éve küldözgették a vietkongokat délre. 73-ban az USA békét "kért", Párizsban hogy kisebb presztizsveszteséggel kiszállhasson egy költséges háborúból, gyak visszaálljon a 65-ös állapot. Rá 2 évre a D-vietnámot elfoglalta a komcsi oldal.
Az, hogy az amcsi reguláris erőket nem verte meg egy ellenséges reguláris erő, nem azt jelenti, hogy tudott is segíteni a politikának a céljai elérésében. Alapvetően nem tudott. A vietnámiak 2-3 millió főt (alapvetően civil + nem reguláris erő) veszítettek, de bevállalták az amcsik kb 50 ezer főjével (reguláris katonai erő) szemben. Hatékony volt az amcsi hadigépezet ilyen szempontból, de ez önmagában nem volt elég, vagy is veszítettek.
A LinII során két hét alatt 10-20 B-52 stratégiai bombázót veszítettek. Ez a alapvetően nem ilyen feladtokra lett kitalálva, fontos részét képezte a nukleáris elrettentő erőnek.
Tekintve, hogy a gyártósorok már rég leálltak pótlásuk elég nehézséges lett volna, ha tovább folytatják és kockáztatják az oroszokkal szembeni nukleáris egyensúlyt.
Az amcsik ennyit és nem sokkal többet tudtak erre szánni, annélkül, hogy még többet kockáztassanak. Ez után már csak az atom jöhetett volna igazán szóba, de annak sok értelme nem lett volna és valszeg azonnali III. VH-t jelent.
#22