#15
Szerintem a legfontosabb az, hogy "stratégiai" bombázást hajtanak-e végre, vagy nem, megint csak fontos, hogy a célpontok ipari létesítmények, vagy maga az "élőerő", a civil lakosság. Ez után az eszköz, 10 000 t foszfor, vagy 1 db atombamba, az másodlagos.
Az 1942 februárjában kiadott angol Area Bombing Directive szerint: "operations should now be focused on the morale of the enemy civilian population, and in particular, the industrial workers."
Ehhez fűzött pontosítás: "...I suppose it is clear that the aiming points will be the built-up areas, and not, for instance, the dockyards or aircraft factories"
A cél máshol megfogalmazva kb. a dolgozók otthonainak lerombolásával azok egzisztenciális megsemmisítése, ezáltal az elégedetlenség maximálisra fokozása. Persze ha a munkás épp benntartózkodik a házában, akkor a hadiipari otenciál csökkentése is megvalósul.
Namost ugye ez egy meglehetősen kegyetlen eljárás, de a II. VH alatt már érvényben levő, a felek által elfogadott nemzetközi jogi szabályok sajnos kifejezetten nem tiltották a lakosság elleni, légierővel végrehajtott nyílt erőszakot. Az, hogy ez így legyen, minden nagyhatalom részéről egy viszonylag aktív ellenálására volt szükség a konferenciákon.
Minden nagyhatalom többé kevésbé az olasz Douhet stratégiai elveit tette magáéva, amely szerint a jövő háborúját a légierő dönti el, gyakorlatilag a hátországra mért csapással, az infrastruktúra megsemmisítésével, nagy arányú elégedetlenség, végső sorban forradalom kikényszerítésével.
Lényegét tekintve azonban elmondható, hogy a Douhet elv megbukott.
Ennek ellenére Amerika, Anglia a mai napig nem kért bocsánatot sem az atombombákért, sem más közvetlen a civil lakosságot érintő erőszakért. Ehhez képest a németek talán még az eszkimóktól is. Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2016.09.07. 14:31:07
#15