#5
A cikk beletrafált a lényegbe, legalábbis ami a címét illeti.
A fogyasztói társadalom globálissá válása során az életmód és az igények a gyorsabb termékcserét szorgalmazzák, ami pozitív visszacsatolásként hat a könnyen befolyásolható fogyasztóra.
A modern kori technológiák is az ördögi szisztémát működtetik, hiszen pl. a számítástechnikában, a kommunikációs iparban, a szórakoztatóelektronikában az a jobb, minél frisebb valami.
Száz, kétszáz évvel ezelőtt nem csak a luxusra volt jellemző, hogy generációs kihordása legyen egy-egy terméknek, ez volt a természetes.
A luxus egy magasabb értékkategóriát képvisel, ami nem csak a pénzbeliségére értendő, hanem kimelkedő minőségére és kényelmi funkcióira. Ezen termékek gyártása nem összeegyeztethető a tömegtermékek mai iparával. Egyre inkább elkülönül és idővel a luxus eltűnik vagy jóval marginálisabb lesz.
(Eredetileg a mesterember által gyártott minden tárgynak volt szakrális szerepe a használat / munka során, később ez már csak a luxusra volt jellemző, már arra sem.)
A társadalom egyénre gyakorolt hatása, a közoktatás és a kultúra mind az uniformizálódás felé tereli az embereket, vagyis szűkíti az igény és gondolkodás, egyéni elképzelés határait. (Pl. angol gyerekeket figyelve szembeötlő ez a jelenség.)
A luxustermék nem csak a gazdagoké (volt). Néhány évtizede még minden családban volt egy-egy különleges eszköz, ami régről maradt a családban és bár piszokdrága lehetett, de több generációt túlélt (így akár kifizetődő volt). (Pl. nagyapámnak volt egy vásott aranykanala - én magam már nem vennék 50e ft-ért egy kanalat stb.)
A gazdag emberek többsége pedig hivalkodik (ma már a szegények is) és nekik fontosabb a látszat, a felszín, ezért ők is egyre távolodnak az igazi luxustól.
Van egy nagyon kicsi réteg, amelyik gazdag és "kifinomult izléssel rendelkezik", valójában akarja és tudja is értékelni a minőséget.
René Guénon néhány írását javasolnám az érdeklődőnek, ha lenne érdeklődő... ;-)
#5