#15
Én az F-35-tel kapcsolatban két általános kérdést látok, amire nem biztos hogy jelenlegi szinten van megnyugtató megoldás. Bármelyiken is bukik el, a legjobb a program törlése.
1. Először is: valóban egy ilyen vadászgépre van-e a nyugati hadseregeknek szüksége? Persze szükség van néhny nagyteljesítményű légvédelmi rendeltetési "airsuperiority" vadászra. De a normál tömegvadászbombázónak, biztos hogy ilyennek, és ezen belül ilyen drágának kell lennie. Egy nagyhatalmakat érintő konfliktusban a légiuralom kivívása elengedhetetlen és ehhez megfelelő képességű, de lehet, hogy nem feltétlenül túl nagy számú F-22 kategóriájú gép elégséges lehet. A normál, "békekkonfliktusok" Irak, Afganisztán, Szíria viszont nem követelik meg pl a lopakodó képességet, ellenben a földi csapásmérés egyik eszközeként a fedélzeti gépágyú űködését, meg lehet. Ezekben a konfliktusokban az ellenséges légvédelem soxor az égfelé rázott ökölben menekül ki, de a komolyabb, terepjáróra szerel légvédelmi gépágyú, vállról indítható légvédelmi rakéta sem követeli meg a lopakodó képességet. Ergo drágán építünk olyan rendszereket a gépekbe, amelyeket azok talán soha nem fognak használni. Az ilyen összetevők egyes költségei könnyen elérhetik azt a szintet, amikor a közeljövő jelenlegihez hasonló konfliktusai anyagilag, ezzel a technikával nem vállalhatók. Jönnek a szükségmegoldások, kisebb drónok, utólag beszerzett kisebb teljesítményű repülők, miközben ezek a gépek otthon várják a hangárba egy remélhetőleg soha be nem következő 3. VH eljövetelét.
2. Ezeknek a gépeknek az egyik legfontosabb jelemzője az integráltság. Ez pl szenzor, vagy a különálló avionikai rendszerek integrációjában, vagy a különböző fizikai rendszerek egymás irányában biztosított rendundanciájában is megnyilvánul. Namost mérnöki szempontból az integrált rendszer és a modul felépítésű rendszer teljesen más filozófiai megközelítés. A modulokból szervetett rendszer addig működőképes, amíg az egyes modulok bizonyos paraméterek között tartják az input és output értékeket. Ez biztosítja, hogy gyakorlatilag bármennyi modullal bővíthető a rendszer még is működőképes marad. Legalább is bizonyos határok között. Egy integrált rendszer esetében nem lehet, vagy nem szükséges az egyes elemek input outputjának behatárolása, a redundancia tágabb határok között is biztosítható, azonban a tapasztalat az, hogy integrált rendszert csak nagyon véges elemből lehet felépíteni. Vagy áttérünk a modul rendszerre, vagy egy meglehetősen primitív szinten tartjuk az egészet.
Ezek általános elvek. Ennél a gépnél az történik, hogy a nyugati mérnöki filozófia szerint elkezdtek egy hagyományos modul rendszerű fejlesztést, amire egy informatikai szempontból integrált vezérlő szoftvert raknak. Az elkülönültség az egyes modulok zavartalan működését is biztosítja, ami itt megszűnik. Akár egy keréknyomás szenzor is okzhatja valamely fegyvrrendszer, navigációs rendszer működésképtelenségét, mert informatikai szinten összekapcsolódnak. A kód bonyolultsága miatt azonban ez a zavar nehezen detektálható vagy javítható. Ennek megoldása a hibásan működő egységek elkülönítése,leállítása, az integráltság megszűntetése.
A lényeg viszont az, hogy ezen a bonyolultsági fokon a jelenlegi informatikai rendszerekkel nem biztos, hogy akár 10-15 éven belül előállítható olyan kód, ami az elvárt mennyiségű alrendszer működését biztosítja. Ergo a projekt megint csak a kukában végzi. Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2016.02.11. 14:54:17
#15