Fbn Lx#4
Én addig éreztem a cikkíróhoz hasonlóan, amíg nem kezdtem el jobban megismerni a szigetet (az első néhány órában), tehát mindenképp kell időt adni a játéknak, és ha valami nem megy még, akkor továbbállni, felismerni, hogy nem tudod még a megfelelő szabályt.
Mivel a sziget szép és művészien megtervezett, némelyik feladvány pedig a zsenialitás határát veri, ezért nem nehéz időt adni neki, hogy kibontakozzon, és elkezdj célokat kitűzni magad elé.
A végére nagyon megszerettem a szigetet, és az egész kígyóhúzogatós mechanikát, a szabályokat meg a felfedezést.
Ha megkeresed és meghallgatod / megnézed a felvételeket amiket elszórva találsz, néha keményebb munkával elérhető helyeken, akkor lassan kibontakozik a játéknak egy mögöttes tartalma, alapgondolata, ami talán mindenkinek egy kicsit mást ad. De mindenképp komoly kérdéseket feszeget, amit nem nehéz felismerni, és ami elgondolkodtat, de a witnessben minden válaszért meg kell dolgoznod.
Talán egy leginkább központi gondolat, ami a játékon végighúzódik, az emberi kíváncsiság, a környezeted szabályainak megismerése és alkalmazás olyan módon, hogy semmit nem kapsz készen - végső soron minden szabály a saját elméd terméke, ami egy rejtett objektív igazságot kielégítően közelít. Tehát olyan elméleteket gyártasz, amik kielégítik a kísérletezés próbáját.
Emiatt tartom furcsának azt a kritikát a cikkíró részéről, hogy a szigetet önerőből kell felfedezned, sehol nem fogja a kezed, és nincsenek guideline-ok ahhoz, hogy milyen sorrendben leszel képes a felfedezéseket megtenni. A játék egy áldozás a tudományos módszer előtt.
Ha a karakterednek monológjai lennének, az a te elméd számára egy kívülről érkező segítségként lenne felfogható, és a problémamegoldással való azonosulást sértené. Itt a karakter te magad vagy, így a monológod maximum az lehet, amikor a monitor előtt ismételgeted, hogy 'ezt hogy a picsába'.
A zene hiányával kapcsolatos kritikát sokfelől hallani, de azt hiszem, hogy akik ezt a kritikát teszik, azok nem játszottak eleget a játékkal egyrészt, másrészt pedig nem értik igazán.
Vannak olyan alkalmak a játékban egyébként, ahol a háttérzene hátráltatna, vagy egyszerűen lerombolná az élményt. Ha hangokat hallasz a játékban, annak sokszor jelentősége van, ambient, és biztos, hogy a környezetedben lévő hangforrásból származik, például egy hangszóróból. a witnessben nem hallasz olyan hangokat, amik nem a környezeted valamilyen eleméből származnak, tehát nem lesz háttérzene, ez egy dizájnelem a játékban, és egy abszolút jó döntés, ami segíti az immerziót. Ennek fényében a hanghatásokat értékelve el lehet mondani, hogy ahol hang van, az oda tökéletesen megfelel (egy kivétel a panelek búgása és a pingelés, ami a kezdőpontokat jelöli, ami egy idő után idegesítővé válhat).
A játék egyébként alapvetően kétféle készségre épít, az egyik az a fajta mintafelismerés és térbeli intelligencia, amit a modern iq-tesztek, például a mensa tesztjei használnak, a másik pedig a környezeted alapos megfigyelésének készsége. Utoljára szerkesztette: Fbn Lx, 2016.02.07. 15:44:25