• Ahoy
    #18
    Igen, ez az egyetlen megoldás. Akinek a teste felmondja a szolgálatot, vagy elér egy bizonyos kort, amikor már nem jó élni emberi roncsként, egy life support csőben folytathatná az életet minél kevesebb biológiai szervvel. Vagy egyáltalán semennyivel az agyon és gerincvelőn kívül.Így minimális ökológiai lábnyommal folytathatnának egy békés életet. Perifériás idegi interfészeken keresztül csatlakozhatnának egy virtuális világhoz. Ez sci-fi jelenleg, de a tudományos alapjai már megvannak, csak tökéletesíteni kell őket. Nagyjából átlátom a tudomány jelen állását, rettentően gyerekcipőben járnak még az interfészek (Ilyenek hosszútávú vizsgálatával foglalkozunk). Látás: pontok, vonalak és kontúrok. Érzékelés: már egész jó, toll érintés bioinspirtált bőrön felismerhető. Motoros funkciók: robotkéz/láb járás irányítása. Hallás a legfejlettebb, kb 80-90%-ban hallható már a beszéd implantátummal, de minden más pl zene nagyon rossz. Life support berendezések pedig gyerekcipő úgyszint. Művese, szív, tüdő pipa, viszont immunrendszer és máj is kellene. 3D bioprint megoldást jelenthet. Szóval jelenleg nagyon borzasztó lenne egy ilyen csőben élni agyként, esetleg ha a retinát vagy a szemgolyót meghagyjuk teljesen akkor látható a külvilág. Ez megoldást jelentene az emberi élet kitolásának problémáira, nyugdíj helyett elég lenne egy host termet nyújtani, "cloud szerverrel", árammal és tápanyagokkal. A jövőben áthelyezhető lehet az egész agy egy robottestbe.
    Kérdés az, hogy mennyire szeretnék-e ezt az emberek? Illetve ki helyezhető ide. Nincs ennél invazívabb beavatkozás, de inkább ez mint a halál. Ráadásul nincs szüksége munkára, fizikai ételre, házra stb... Hogy eléldegélném-e a nyugger éveimet egy ilyen life chamber-ben, miközben koktélozgatok valami Crysis grafikájú tengerparton? Nyilván :D