Renegade#651
viszont azt feltételezheti az ember, hogy aki leül egy scifi elé az néhány dologgal tisztába van, még csak emlékezned sem kell a középsulis fizikára, hiszen biztos szembejön évente pár cikk, ismeretterjesztő műsor és csak megragad az emberben, hogy micsoda távolságok vannak már naprendszeren belül is. Még a lézernek is kb 2 mp kell, hogy visszapattanjon a holdon hagyott tükrökről. Illetve milyen sok idő, amíg a nap fénye ide ér, vagy amíg eljut az üzenet a mars körül keringő szondákig.
A bibi az, hogy minden egyes mű az elején lefekteti a saját szabályait és attól marad hiteles, hogy azokat nem bassza meg.
A BSG nem állt bele a hard scifi vonalba, csak cicázott vele, elfogadtuk, hogy van antigravitáció, térhajtómű, istenek, entitások. B5 még messzebbre ment, viszont kiérdemelte az űropera címet és remekül játszott a politikával, ősökkel, na meg volt íve, eleje meg vége (Crusade nem történt meg, soha nem is volt :) )
Az Expanse pedig hard scifinek definiálta magát némi csalással (Epstein drive, lötyi a nyakba), és itt jön a probléma azzal, hogy nem képes betartani a sorozat a saját szabályait. Egy olyan sorozat, ami szemrebbenés nélkül lemodellezi a Coriolis hatást, a lagot ami egy videó hívás közben van, ha az egyik fél a Földön, a másik meg a Holdon tartózkodik az szerintem nem engedheti meg magának és a rajongóknak, hogy egyik pillanatról a másikra teleportáló rakétákat meg csudi trükkös de értelmetlen űrcsatákat mutogasson, mert ezzel csak hitelteleníti önmagát.
Ötletem sincsen, hogy hogyan is mehetett át ez a forgatókönyv verzió azon a meetingen, ahol megvitatták az adott rész cselekményét.
Félreértések elkerülése végett: szeretem a showt, nem zavartak az eltérések a könyvekhez képes, de a második meg a harmadik rész nagyon el volt szúrva amiatt, hogy szembe ment a lorerral és a saját szabályaival.
