• Atisz #31
    Nos, szerintem tévhit, hogy az általad felsoroltak stratégiai játékok lennének (bár tudom, hogy ez szembemegy a főleg a játékfejlesztők által sulykolt mainstream meghatározással).
    A Settlers birodalomépítő játék, az X-COM taktikai csapatjáték, a többi pedig harci menedzsment játék (annak idején ezen utóbbira találták ki a RTS vagyis valós idejű stratégia elnevezést, mert ők is érezték, hogy stratégiai érzék ide nem igazán kell, inkább fürge ujjak és billentyűzetkombinációk :)).
    Szeretném leszögezni, hogy nem becsmérlem az fentebb felsoroltakat: élvezetes, jó játékok voltak a maguk idejében, csupán műfaji besorolásukat tartom elhibázottnak.

    Joggal kérdezheted, hogy szerintem akkor mi minősül stratégiai játéknak. Nos ebbe a meglehetősen szűk halmazból mindenképp az 1995-ös Warhammer: Shadow of the Horned Rat-et (ami mellesleg a mai napig zseniális, a rengeteg bug és a kifejezetten csúnya grafika ellenére) emelném ki, ahol talán először lehetett komplett hadtesteket (nem kósza katonákat) mozgatni, rendkívül fontos szerepet játszott a morál (a katonák szinte sosem harcoltak az utolsó emberig), számított milyen irányból érte a támadás az adott csapatot (egy lovasroham hátulról szinte azonnali megfutamodást eredményezett) és el lehetett rejtőzni tereptárgyak mögé, vagy akár sűrűbb erdőben is, meglepve az ellenséget. Na és persze volt 3d terep (bár elég kezdetleges) meg tapasztalat szerinti fejlődés (amit viszonylag hamar lemásoltak más játékfejlesztők bár ez utóbbi csupán sokadlagos szempont).
    Ha ebből indulunk ki és hogy sok "stratégiai" játéknál mindez nem minősül természetesnek, akkor már értheted, hogy miért mondom, nem igényelnek stratégiai érzéket és ennélfogva nem is minősülnek stratégiai játéknak.
    Ide sorolnám tehát azokat a játékokat, amikben komoly szerepe van az egységek pozicionálásának, a véletlenszerű tényezőknek (pl. morál), a terep nyújtotta lehetőségeknek és a csatában szereplő adott, véges egységszámnak.
    A Shogun: Total War ugyanezen elemekre építkezett és ezzel egy olyan szériába fogott, aminek az eredménye a mai napig látható.

    Hogy válaszoljak a kérdésedre, nyugodt szívvel a Total War: Rome 2-t ajánlanám (bár szerintem az első rész jobb volt, annak ellenére, hogy abban nem volt csak automatikus lefolyású tengeri harc és ez sokszor kellemetlenné tudott válni) és talán a jövőre megjelenő Total War: Warhammer lesz az, amit érdemes kipróbálni (bár ez valószínűleg ugyanaz lesz, mint a Total War: Rome 2, mivel ugyanaz a fejlesztő és az engine, csupán warhammeres miliőben).

    Elnézést, hogy ennyire belemerültem a műfaji kategóriák különválasztásába, már csak azért is mert stratégiának nevezném pl. a Myth-t és a Ground Control-t is, noha ezen játékok nem mindenben találkoznak a fentebb említett szempontokkal.