_(1).png?t=1504803850)
Divinity: Original Sin 2
-
#190
Hát, haladok ezzel, de túl sokszor cseszi fel már az agyam a játék. Nem tudok szebben fogalmazni, végletesen el van cseszve a játék tervezése az első részhez képest. Ott gyakorlatilag minden vagy 1-2 alkalom nem volt letudható a legnehezebb szinten, ha nem tudtad előre mi történik. Itt gyakorlatilag semmi. Ok, akkor induljunk el keletre. Ok, pár szakadék és híd, majd egy csapat szörny, ahol az első egy pillantássasal kinyírja a csapat felét.
OK, reload.
Akkor másik irány, ott a stranded caravan. Majd jönnek a szupererős gyíkemberek.
Ok, reload.
Vicc. Ez nem játéktervezés. Ez annak megúszása.
Három karakterem tudja az evading aurát, de még így is bele lehet futni csúnya dolgokba.
Pl. elértem a fellógatás alatt áló gyereket. Hurrá. Végre. A bejáratnál álló csapat ujjgyakorlat. Majd itt elkezdenek özönleni a voidlingok. Ok, lehet őket égetni...
...majd nagyhirtelen átváltanak tűzre immúnis sőt, gyógyulóba és pajzsuk is lesz.
Hát a jó kurva édesanyját annak, aki ezt kitalálta.Komolyan mondom nem értem a készítőket. Valami gyerekkori trauma jött elő belőlük, hogy úgy érzik, hogy a nehéz RPG alapja a játékos alaptalan szopatása? És mivel a csata animáció sebessége nem állítható a játékos idejével szórakoznak. Bakker, nem értem a játékról a hozsannákat. A játéktervezés szégyenen az, amit ez az első rész után képes előadni. A C64 és AMIGA korszakban volt kb. ilyen (meg talán a Cuphead, ahogy hallom), ahol azt tekintik értéknek, ha nehéz a játék, de mindenféle ész nélkül.
Órákat csesz el az ember, hogy alig haladjon a történettel. A STALKER is kb. itt vesztett el. 5 sor történést 5 óra unalom meg szívás.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2020.04.19. 16:15:54