• ElNano
    #84
    Arról is elbeszélgethetnénk egy darabig, hogy a reklámok vajon mennyi valóságtartalommal rendelkeznek és milyen hamis, nem létező életérzést próbálnak meg eladni az embereknek. Amikor egy akármilyen terméket milliomos környezetbe állítva akarnak lenyomni az emberek torkán, amikor nem létező, tehát áltudományos kifejezésekkel szédítik őket, amikor instant megoldásokat kínálnak olyan problémákra, amikre valójában nincs sem azonnali, sem hosszú távú valós megoldás. Beszélgessünk arról, hogy a reklámok nagy része miért nevezhető mocskos hazugságnak, félrevezetésnek. Miért van az, hogy a reklámok hamis valósággal kábítanak…

    A megoldás egyébként annyi, hogy jóval kevesebb reklám kell mindenhol, és ne adj isten, olyan termékeket, szolgáltatásokat reklámozzanak, amiknek talán még érdemi haszna is van. Akkor talán lenne értelme. Mert mondjuk a Coca Cola miért reklámozza magát? Az a brand most már simán eladja magát. És tucatnyi ilyet tudnék felsorolni. Ezek valójában nem az embereknek, olvasóknak-nézőknek szólnak, hanem tulajdonképpen annak a médiumnak a támogatása, ahol a reklámot elhelyezik. Ezek a reklámok állásfoglalások. Egy-egy csatorna, weboldal támogatása.

    Szóval szabályozni kellene a reklámok által elfoglalt területeket, azok összes hosszát és megnegyedelni a mostaniakat. Ugyanekkor a reklámhordozók megemelik az áraikat és kész. A reklámozónak sem kell többet a kampányra áldoznia, mert kevesebb lehetősége van reklámozni, a reklámhordozó pedig vagy pénzénél marad, vagy nagyon keveset veszít.

    Ráadásul a reklám csak egyfajta bevétel. Lehet elolvasni Udo Ulfkotte könyvét, a Megvásárolt újságírókat. A szegény-szerencsétlen zsurnalisztákat kilóra veszik meg cégek, a politika, és sokszor eszméletlen összegekre tesznek szert ezen a módon.

    A kis, hobbiszinten fenntartott weboldalakon eddig sem volt sok reklám – leginkább semennyi -, mert nonprofit módon működnek. A nagy weboldalaknak pedig meg kell érteniük, hogy hiába tolják a pofámba a teljes képernyős hülyeségüket, ettől én nem leszek vevő, sőt… Mivel ez a fajta promóció inkább felbosszant, az ilyen megoldásokat nyugodtan nevezhetjük vevőriogatónak. Teljesen rossz megoldás, kb. mindenki egy másodperc alatt elkattint és semmiféle gyakorlati haszna nincs az egész kampánynak. (Azon kívül, hogy a reklámhordozó bezsákolta a zsetont, a reklámozó meg kb. hoppon maradt.)

    Ha pedig valaki beépített reklámokban gondolkodik, az gondolja át erősen. Termékelhelyezés? Oké, ha x terméket tolják az arcomba, azért is az y terméket fogom választani, de azért sem azt, amit sunyi módon „elhelyeztek”. Na, ezt védd ki. A szponzorált tartalom másodpercek alatt felismerhető és hanyagolható, ergo ennek sincs semmiféle vásárlásserkentő hatása. (Csak mondom, hogy számomra egy vásárlás előtt sokkal többet érnek a felhasználói-vásárlói értékelések, tapasztalatok, mint akármilyen reklám.) És végül a fizetett kommentelők: Ezek nagyon gyorsan hiteltelenné tudnak válni, megismerik őket hamar és ignorálhatóak. Zátonyra futnak.

    Szóval vagy ésszerűsítik az emberekre zúdított reklámadagokat – ezzel együtt a hamis életképeket, debilis szövegeket, valótlanságokat is száműzik és megalkotnak egy új stílust: a praktikusan igazmondó reklámot… -, vagy marad az, hogy kb. mindenki leszarja azt, hogy mit akarnak rájuk sózni.

    Egy biztos: Nem és soha nem a reklámipar fogja megmondani az embereknek, hogy hogyan éljünk, és mit nézzünk, olvassunk. Kizárt dolog. (Arról nem beszélve, hogy a reklámipar feltételezett értéke a sok gyengesége, hamissága okán csak virtuális módon fejezhető ki, valós értéket nem állítanak elő, parazita módjára szívják el az erőforrásokat és a reklámköltségek okán tovább növeli egy-egy termék árát.)
    Utoljára szerkesztette: ElNano, 2015.08.13. 15:30:33