Ezek szerint én Johnny vagyok, de nagyon erősen.
Képtelen vagyok Spike lenni, igazából minden hasonló multi játékban képtelen vagyok ezzel a mentalitással azonosulni, mert a szépséget kiöli a játékból számomra.
rpg-ben is nagyon ragaszkodok az én általam elképzelt fantasy arculatomhoz, hogy ez alapjaiban kihat arra, hogy élvezem-e vagy sem az adott játékot.(leginkább a nekromantákkal vagyok így és iszonyat zavar, hogy a játékokban amikben képviseltetik magukat nem abban a formákban vannak, mint ahogy azt én elképzelném és szeretném látni/játszani:))
pl legutóbb elkezdtem a Shadowrun Returns-el játszani és habár a játékmenetet nagyon élveztem, de mivel se a világgal, se a karakterekkel nem tudtam a legminimálisabb szinten sem azonosulni, így 3 óra játék után feladtam...(odáig kellett fajulnom, hogy egy törpe karaktert kellett indítanom, mert annyira unszimpik voltak az avatarok:S,pedig híresen utálom a fanasykbana törpöket:D)
Timmy sem vagyok egy kicsit sem.
Esztétikailag meg Mel.
Gyakorlatilag amit itt írsz az számomra a magic esszenciája.
Azt is csodálom, hogy mindenféle témára lehet paklit építeni.
Vorthos is vagyok egy picit, de leginkább az artok miatt.
Nagyon fontosak az artok számomra, de a lore-ba mivel nem vagyok annyira benne így a dőlt szövegek másodlagosak, de ezektől eltekintve alapjaiban én lore játékos vagyok az olyan játékokban ahol van egy szimpatikus háttér a számomra.
#749
