#1514
Az a baj, hogy nem te döntöd el, hogy valakinek mi tetszik a játékban, mitől szórakozik jól. Helyből van 3 fő típus:
Egy "naaaagyot, látványosat" szeretnék játszani játékos - ő fogja a a legnagyobb, legvadabb lapokat, és azokat próbálja használni - nem győz sokszor, de ha igen, akkor az látványos lesz. De őt nem érdekli a győzelem, ő játszani jött, és szórakozni. Az, hogy közben kártyáztunk, akár másodlagos is lehet.
Egy kreatív-komplex játékot játszó - aki kitalál egy őrült vagy kevésbé őrült kombót (esetleg egy általánosan lesajnált lapot, amit "senki se szeret"), és arra építi a pakliját - ő se győz sokszor, de ha igen, akkor hetekig emlegetni fogod, hogy mit művelt milyen lapokkal. Neki önkifejezés a játék, és az izgalmasabb része akár a pakli összerakása lehet, nem az, hogy játszik is vele.
Egy versenyhelyzetben győzni akaró játékos - neki az a célja, hogy a másikat legyőzze, bármilyen áron - nem keres saját paklikat, megkeresi a neten a leghatásosabb decket, megtanulja, és gőzhenger. Hogy nem "illenek össze" a lapok? Nem érdekes, hatékony. Részéről még rajz meg név se kell a kártyára, csak szabályok.
Ha te nem a harmadik vagy, akkor ellenük nem fogod élvezni a meccset, mert neki nem az a célja. Ha a harmadik vagy, akkor a másik kettőt nem "érted meg", hiszen miért nem úgy játszik, ahogy "kell"?
A Duels ranglistás butasága pedig pont a harmadik játékosokat vonzza, hiszen neki "kell", hogy meglegyen a rang, mert az a sikeresség mértéke.
És ezért is nehéz feladat a design, mert mindezeket a stílusokat ki kell szolgálnia úgy, hogy mindeközben mindenki számára élvezetes maradjon a játék, mindenki megtalálja azokat a lapokat, lehetőségeket, amik hozzá szólnak.
#1514