VolJin#64
Valójában a 60-s években sem volt olyan fejlett a társadalom, hogy eltartsa munkán kívül rekedteket. A struktúra kitermelte azt a lehetőséget, hogy a szolgáltatási szektor felszívja a munkaerő egy részét. Ott egy komoly minőségi változás történt. A marketingesek nem közmunkaszerepet töltöttek be, hanem egy valós versenyelőnyt jelentettek a megváltozott világban. Korábban a nemzetközi kereskedelem abból állt, hogy a nyersanyagot adták-vették. Amikor a világ kisebb lett, kialakult egy a maihoz képest kezdetleges globalizáció. Ne feledjük, hogy pár év alatt Japán is megjelent az autópiacon, és az elektronikai szektorban a hetvenes években, a hippivilág meg a hatvanas évek végén volt. Egyszerűen megváltozott az a helyzet, hogy minden országban oligopol nagyvállalatok kényelmesedtek el a saját piacukon. Az egész világ lett mindenki vetélytársa. A marketing meg a yuppiság szükségszerű eszköz lett. Tipikus minőségi-mennyiségi váltás, ugrás. Ez ágyazta meg a jelenlegi helyzetet, amikor a világpiac kezd el úgy viselkedni, mint a nemzetállamok gazdasága korábban. Mindenfelé szabad-kereskedelmi társulások alakulnak ki. A koncentráció, a verseny kitermelte a maga globális oligopol képződményeit.
Ezekből a szempontokból lényegtelen a hazai korcsosult viszonyok. Itt a világ folyásáról van szó.
A lényeg, hogy én nem érzem azt, hogy a világban megérett a helyzet egy új társadalmi modellre. A jelenleginek kell ciklikusan fejlődnie, változnia, hogy kitermelje a megfelelő pillanatot. Ez nem egyéni döntések kérdése. A fejlődést kell biztosítani, nem kifundálni, hogy miként kell a társadalmat alakítani, és uccu neki.