#63
Szerintem meg ennél jobb a helyzet. A 60-as évek végi diák/hippilázadások pont azt jelezték, hogy a társadalom már képes eltartani, amúgy munkaképes, de a gazdasági taposómalomba becsatlakozni nem kívánó emberkéket, mert elég fejlettek a termelő erők, hogy ne kelljen mindenkinek melóznia és még se legyen hiány.
Azonban ez marhára nem teccett az akkori elitnek, így beszipkázták ezeket az embereket, marketingesnek, dizájnernek, ügyvédnek, fenntartható fejlődési gurunak meg egyéb léhűtönek a cégekhez, meg a közszférába. Mindenkinek jobb a békesség.
A skandináv modell meg azt mondja, hogy OK nem akarsz melózni? Rendben kapsz egy kis időt, amíg "újratermeled" a munkaerőd. Nem kommunizmus természetesen, de a legközelebb áll ahhoz, amit Marxék 1848-ban a szocializmusról gondoltak. Ha feltétlenül ragaszkodunk ezekhez a kategóriákhoz.
Igen marxéknak, meg más nem feltétlenül baloldali társadalomtudónak is az a véleménye, hogy ha elérkezett a társadalom a megfelelő szintre, akkor a forma is átalakul. Csakhogy iszonyat jelentősége van a vezetők egyes döntésének is, lásd É- vs. D-Korea.
Én kiemelnék 2 tényezőt, amit a cikk is ír: 1. a magyar társadalom bizalom, társadalmi-tőke hiányossága. A rendszerváltás előtt sikk volt, mondjuk úgy spontán kafetéria, ha loptak gyárból, pláne az államtól, gyak szabadságharcot, permanens forradalmat folytatott mindenki a hatalmon levők ellen (mégha a hatalmon elvileg ő maga, a melós is volt). A gond az, hogy ez a bizalmi szint nemhogy erősödött, de tovább romlott a rendszerváltást követően. A pártok a választási győzelem után nem szélesítették a társadalmi bázisukat, hanem nekiálltak harciárkokat ásni és elmélyíteni, így az a társadalmi/politikai közmegegyezésről szóló jelképes dokumentum meg sem születhetett, amit a svédeknél a 30-as években elfogadtak. A politikusok persze szajkózzák, hogy a bizalom, "rend" kialkítása pénzbe kerül éás válság van, szal pénz az nincs.
2. Az előző gondolatmenetből következik, hogy ma már letagadják, vagy naiv csodavárásnak tekintik, hogy 25 évvel ezelőtt (jézus, olyan régen volt!) az emberek azt várták, hogy márpedig abba és ne a káosz irányába vigyék az országot. Mert azt mondták annak nem volt gazdasági realitása. Miért a Svédeknél 80 éve megvolt. Ugyan olyan szegény, de bizonyos mutatókban nagyon is jól szereplő faszok voltak, mint mi a rendszerváltáskor.
Konkrétan ennek a társadalmi/politikai alapdokumentumnak az összehozása kb. az Antal-kormány feladata lett volna, de xartak rá. A taxis-sztrájk megmutattta, hogy az emberek ezt akarják ők meg megmutatták, hogy halványlila fingjuk nincs arról, hogy az emberek mit akarnak. És így tovább. Az emberek mindíg a gyűjtőpártokra szavaztak, akik abban a pillanatban, hogy nyeregben érezték magukat besáncolták a saját híveiket, ja és elkezdték széthordani a családi ezüstöt.
Pedig a lehetőség ott volt csak a megfelelő vezetők, megfelelő döntései hiányoztak. Persze jó hogy még mutatóba se akadt egy politikus se, aki ezeket megtegye, az mégis csak jellemzi a fejlettség szintjét, a trendek, nagy társadalmi erők bizonyos fajta elsődlegességét. Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2015.06.30. 10:10:29
#63