harras25#9052
Akkor lehet csak mindig szerencsém van, meg hogy nincsenek fenn mod-ok. Leszámítva hogy pl. az első és egyetlen cserkészfiús küldetésem mindjárt Far Harborba mutatott, amit eszemben sem volt elkezdeni, így meg IRL napokig szenvedtem a kölök állandó pofázásától.Sovány vigasz hogy ezt a végén meg is mondhattam a hajóskapitánynak. Különösen nagy öröm volt többek között már ezért is Paladinként
felrobbantanom az egész léghajót a gecibe, pedig békét akartam a RR és a BoS között eredetileg, az se zavart hogy mivel ismert áruló voltam és visszaútban többször lelőtték a Vertbirdünket vagy 6x neki kellett állnom mentési lehetőség nélkül
.
A másik kedvencem mikor a companionok akkor kezdenek szerelmet vallani mikor hatfelől lőnek ránk és nincs mentésem régóta. Cait SM-ok között kezdett rizsázni az érzéseiről közben meg rázkódtunk a mingunos golyózáportól és még lvl 20 alatt voltam, fájt, az estélyi ruha nem sokat védett....
Elkezdtem elfoglalni CW-t a raiderekkel. A cserkésztábort kemény melóval virgázó teleppé tettem, Aztán mikor csak annyi volt hogy támogassák a szomszéd raider bázist hagyján hogy buktam a tele workshopot, de egy ghoul asszonyság úgy viselkedett mintha ő épített volna ott mindent nem én, sőt a félmeztelen csaposnő is el akart zavarni. Azért fura ez a hálátlanság.
