SaGa#8912
Ümm… Van az a világítótoronyszerű izé, a tetején egy hullával, meg szirénával. Felmentem, de mivel korábbi nekifutásokból emlékeztem, hogy lefelé jövet vendégeim lesznek, leraktam egy–egy aknát a földszinten meg a csigalépcső pihenőin. Fent megszólaltattam a szirénát, pár másodperc múlva elégedetten hallottam az első akna robbanását, aztán kissé csodálkozva heves lövöldözést meg két üvöltést. Nem értettem, lenéztem fentről és egy legendary albino deathclaw, meg egy deathclaw matriarch egyezkedett odalenn a raiderekkel. Hamar lerendezték őket, gyakorlatilag levesbevaló aprólék se maradt belőlük. Na szépen vagyok, pár banditát még csak elintézek valahogy, de két ideges deathclaw kicsit sok. Szerencsére velem volt a távcsöves vadászpuska, elkezdtem fentről lecsipegetni a két körmös lény életerejét. Jó sok lőszer meg türelem árán sikerült mindkettőt elintézni. Viszont közben jókat szórakoztam. Amikor kapott a mama egy telitalálatot, idegesen elkezdett ide-oda rohangálni, közben magára vonta a tóban úszkáló mirelurkok figyelmét, azok szépen kiúsztak (odafentről nézve lenyűgöző látvány volt, ahogy szinte vezényszóra a tó minden sarkából megindultak) a partra és megtámadták. A karmos anyuci lerendezte őket, közben egy arra kódorgó radskorpiót is, de azért jelentősen leabálták az ő életerejét is, így egy lövéssel a tóba fektettem. Az albínó példány meg minden találat után elbújt valami mögé és ki kellett várni, míg elődugja az orrát, hogy megint kapjon egy fejest, Egyszer még mutálódott is.
A végén összeszedtem az összes kaját a dögökből, amik egymást átkonvertálták alapanyaggá, alig tudtam visszamenni a legközelebb kondérhoz, hogy ne legyen olyan nagy a súlyuk, főzzek belőlük valami ehetőt is.
