harras25#6256
A supermutantok "szinkronja" fenomenális. Elbújok egy roncstelepen, erre hátulról: "BÚÚÚ Háháháhá" a szemét a roncshalmaz tetején felettem és mögöttem és tényleg megijesztett. A másik, az alantabb említett ütközetsorozat végén, valami "Legend Master Blood Super Mutant". mikor már csak ő volt meg én. Nem mutatkozik, beosonok a konténerek közé. Rájöttem hol ücsörög, lassan az ajtóhoz lopakodom és megpróbálom lesből meglőni a legerősebb pisztolyommal. Hál'istennek amíg aludtam nem töltődött vissza az élete (ez kicsit csalás de örültem neki) amit leszedtünk Valentine-nal meg a Rusty Devilek az lett volt szedve, és már mutálódott, szóval reméltem hogy ha nem is terül ki azért fájni fog neki. Na belesek az ajtón ez meg ott ül mint nagyapám a hokedlin gyerekkoromban, és pont olyan vidáman odaszól nekem: "Na helló !". Nem is lőttem, csak ugrottam lefele aztán kergetőztünk hosszasan és a 10 mm-est kivéve minden lőszerem kifogyott egy roncs mögött bújtam el, de tudta hol vagyok. Bár nem sok élete maradt adtam neki rendesen, de simán végem volt. Úgy jött komótosan a minigunnal és közben : "Ej ,ember, ember ezt elbasztad !" mint egy akciófilmben. Nekem meg 20 perc aktív mozgás és harc van mentetlenül. Tényleg "halálfélelem", ez most kicsinál és kezdhetek mindent előlröl. Aztán megnyugodtam, elkapott a " Butch Cassidy és Sundance kölyök Bolíviában" effektus. Betáraztam a 10 mm-est, beadtam az utolsó jetet és psyhchot és kiugrottam a fedezékből és először lassítva majd rendes sebességgel lőni kezdtük egymást, én azért próbáltam kikerülni a golyókat. Aztán eldőlt. Nekem 10 % alatt a HP-m. És az járt a fejemben hogy jutok vissza egy ágyhoz semmim nem maradt, se aid se lőszer se HP. De igazi Survival érzés volt. Utoljára szerkesztette: harras25, 2016.09.12. 11:59:35
