miután felszabadítod az erődöt előkerül egy két régi arc is akiknek sztem teljesen logikus lenne átadni a vezetést vagy legalábbis annak egy részét lévén vagyunk mi főnökök aztán mindenki más. pl van a vén banya aki jön dumálni arról h a Castle alatt vannak ám járatok (amiket előbb találtam meg mint mondta volna) ... persze csak akkor tudjuk felderíteni teljesen ha követjük ... szal neki lényegében ennyiben kimerül a szerepe pedig a Castle bukása előtt vmi vezető volt, hajlandó ismét harcolni is, ergo lenne aki kövesse is sztem.
A followerek motiváció között vannak ám durva eltérések attól függően mennyire vannak kidolgozva, Piper sztem pont h az egyik legjobb történettl, személyiséggel és háttérrel ellátott. (absz favoritom volt) Nála érezhető volt a fejlesztői törődés. Totál ellentétes példa pedig Hancock aki miután csinálsz neki pár küldit közli h ő akkor unja a polgármesterkedést és csatlakozik hozzád. Én spec elküldtem egy isten háta mögötti settlementre kapálni; csak h élvezze a kalandot. :D
Cait egy másik "érdekes". Eladják neked a szerződését ő meg követ onnantól és üti az ellent. ok, idővel kigyógyítható a függőségéből (nekünk elég egy addictol neki kell egy szobányi gép) és onnantól kicsit logiksabb a dolog, de az alap sztiu erősen sántít.
Akikre viszont rászánták az időt azok nekem nagyon is tetszettek, a companion rész kifejezetten jól sikerült sztem: Codsworth, Curie, McCready, Piper és persze Dogmeat.

legfőképp az egyéni motivációt én a frakciók vezetőire értettem, ott azért erősen sántít nem egy dolog.