A Minutemen számomra azért volt vonzó a kezdetektől, mivel lényegében nem volt saját arculatuk, szinte nem is léteztek a játék elején, üres papírként ott voltak nekünk és kezdtünk velük amit akartunk a saját szájízünk szerint, amennyiben amolyan 'good guy' player játékosok vagyunk. Legalábbis nekem ez volt az érzésem. Amikor minden frakció a saját akaratát erőszakolja ránk, ott a Minutemen, ahol mi fújjuk a passzátszelet. Ha társsal kellene jellemezni őket, akkor a Minutemen Dogmeat. :D A Brotherhood ütőképes, de tényleg csőlátásúak...viszont a katonai ranglétra csúcsára mászva ott is rendet lehetett volna tenni és ők is lehettek volna 'Dogmeatek'. Az Institute és a Railroad szintén. Lehetett volna faragni minden frakció arculatát vezetőként úgy, ahogyan megbékélhettek volna egymással...csak abból nem lett volna 'war never changes', valószínűleg ezért is juthatott a kukába mindenféle ellentétes mondanivalójú kimenetel és azt támogató tartalom.
Az tény, hogy lett volna a békésebb endinghez hozzájáruló sztori tervben, ugye a Brotherhoodos synth Danse helyzet megoldásának volt még legalább egy - talán befejezetlen - implementációja a játékban, voltak szórványadatok, dialógusok róla a játék fájljai között...ha Danse lett volna a BH vezér és szakítottak volna a szélsőjobbos látásmódukkal, rögtön barátságosabbak lehettek volna a Railroad és az Institute számára. Utóbbi lényegében Father nélkül a mi vezetésünkkel már nem lett volna ellenséges senkivel, a synthek felszabadításával és a gyártásuk leállításával, valamint mindenféle kétes tevékenység felszámolásával. Így a Railroadnak sem lett volna miért harcolni vagy menekülni...no de mindenképp valakit felebarátnak kellett kikiáltani, sokaknak fura lett volna a harc nélküli ending... :)