Informatika és tudomány

  • Kenzou
    #4831
    Én imádtam a DA:I-t, az első végigjátszásomban volt közel 200 óra és nem tudtam megunni, ellentétben a Skyrimmel (és egyre inkább a FO4-gyel is), amit elég hamar repetitívnek éreztem. Ugyanaz a 3-4 dungeon ismétlődött folyton, a követőknek nulla személyisége volt és inkább csak útban voltak, mintsem segítettek volna, és kb. tökmindegy volt, hogy milyen döntéseket hozok, a történetet nem befolyásolta. A románc meg egy vicc volt (ahogy egyébként FO4-ben is az).
    DA:I-ben azért majdnem minden egyes mondatomnak súlya volt és befolyásolta a történetet. Az összes karakter élt, volt személyiségük, interakciók voltak köztük (nagyon szerettem pl. a kalandozások közben ahogy egymással beszélgettek - külön tetszett, hogy viszonylag sokszínűek voltak ezek a párbeszédek, nem nagyon ismétlődtek). A mimikájuk is sokkal kifejezőbb volt, mint a Beth játékaiban. A történet sokkal összetettebb, a világtörténelem kidolgozottabb (persze ehhez olvasgatni kellett a kódexbejegyzéseket, de megérte), míg mondjuk FO4-ben nem annyira (hiába olvasok el minden egyes terminálnál mindent, még így is csak körvonalazódnak a dolgok), ráadásul a Skyrim és FO4 fősztorijai eléggé kiszámíthatóak. DA:I-ben azért voltak fordulatok, amiket nem lehetett előre sejteni (főleg annak, aki a Trespassert is kijátszotta - az utolsó jelenetet legalább 10x néztem vissza, nagyon nagyot ütött nálam).
    A romantikus szálakról nem beszélve: DA:I-ben tényleg úgy érezhette az ember, hogy a karaktere most összejött valakivel, és ehhez valamilyen szinten meg is kellett dolgozni (nem csak annyi volt, mint mondjuk FO4-ben, hogy quicksave, minden + karizmát adó göncöt magadra aggatsz, lehúzol 2-3 italt és addig nyomod a meggyőzés gombot, amíg az illető végre hirtelen beléd nem szeret), egy folyamat volt, külön megkomponált jelenetekkel. A többi karakter is reagált arra, hogy te éppen kivel jöttél össze (én elsőre Iron Bull-t válaszottam
    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
    és mindenki burkolt célzásokat tett arra nézve, hogy vajon mit élvezhet a törékeny tünde-karakterem a vele való szexben -
    jókat röhögtem ezeken a beszólásokon).
    Egy szó, mint száz, nekem a DA sokkal jobban bejött, mint a Skyrim vagy a FO. Számomra ilyen egy igazi, modern rpg. Ettől függetlenül tetszenek a Beth játékai is, nem azt mondom, hogy rosszak, csak mások. A Witcher-re leszek még kíváncsi, de azt egyelőre még nem szereztem meg, csak tervben van.