#4109
Na jó, álljunk meg egy szóra. Lehet rosszul fogalmaztam, nem életszimulátornak kell lennie, de a lényege az lenne, hogy bele tudd élni magad. Ezt szerintem erősíti, hogy nem istenként tevékenykedünk egy kitalált világban, hanem a benne élőknek van saját akaratuk, saját személyiségük. Persze ez is csak felfogás kérdése, mint azt korábban írtam (tehát, nem ez az örök igazság, csak az én véleményem). Az is csak felfogás kérdése, hogy rpg vagy nem rpg. Aki akció játékként kezeli, annak bizony hiányoznak azok a könnyítések, amik még ezt a kis logikázást is kiküszöbölik (előre küldöm a companiont én meg lelövök mindenkit a fenébe, de király vagyok, azt se tudom kinek mit mondok, csak megyek előre és megölök mindenkit, stb). Én simán tudom rpg-ként játszani. Elfogadom, hogy az NPC-knek külön akaratuk van (pl a kutya elém áll, mikor célzom, de miért is ne állhatna elém, hisz nem mondtam neki, hogy ül, marad... ez van akit frusztrál, nekem pedig jó pont és erősíti az rpg elemeket).
ui.: és még valami. Mi az hogy szerepjáték? Mi a pontos megfogalmazása? Mi határozza meg egy játékról, hogy szerepjáték e vagy sem?
#4109