SaGa#10449
Természetesen, az ember már csak ilyen. Ahogy látjuk a mai történésekből, a saját kárán sem tanul igazán, hamar elfelejti azt, amit néhány évtizede átélt, ha akad egy jó dumájú valaki, aki vetít neki ellenséget, akit utálhat a saját sikertelenségéért. Sosem magát, mindig másokat okol.
Szerencsére mindig vannak lelkes önkéntesek (vagy már eléggé elkeseredett alakok), akik egy-egy ilyen mélypont után előbb-utóbb ki tudják rángatni az emberek elég nagy hányadát a tespedésből, hogy álljanak ki magukért. Olyankor jön egy pár könnyebben élhető évtized, fejlődés, majd amikor felnő az a nemzedék, aki már semmit sem élt át a korábbi szar időszakból, akkor kezdődik elölről az egész, szerencsére mindig egy kicsivel magasabb pontról indulva, mint a korábbi szakaszban.
