-
SaGa #10109 Az a helyzet, hogy a fordítás mindig az adott szöveg újraírása, magyar (vagy az adott cél-) nyelven. A lényeg, hogy a tartalma és főleg a stílusa ugyanaz legyen (vagy jobb, de az olyan fordító és fordítás, akinek és ahol ez sikerült, nagyon ritka), mint az eredetié, átültetve arra a nyelvezetre, amit a célországban abban az időben, amikor a fordítás készül, beszélnek. De ha valami történelmi, más korban, más „világban” játszódó történet, akkor azt is érezze az aktuális olvasó, hogy ennek van történelmi zamata. És érezhető legyen az eredeti nyelv utánérzése is, az amit a magyar olvasó az adott ország stílusába beleképzel a szokásos sztereotípiák alapján…
És fordításkor a forrásnyelv ismerete csak kb 20, legfeljebb 30%-ban számít. A többi a célnyelv ismerete. Tudni kell, hogy az adott kifejezést a forrásnyelven milyen esetben, milyen körülmények között használják, honnan ered és meg kell találni azt a kifejezést, amit az adott korban a célnyelven ugyanarra az esetre használnak és azt alkalmazni.
Sajnos nálunk elég gyengén fizetik a műfordítókat, így általában kénytelenek kapkodni a fordítók, elvállalnak olyasmit is amibe nem tudják mélyen beleélni magukat. Nincs már idő arra, mint pár évtizede, hogy egy regénnyel „elpiszmogjon” az ember fél-egy évet. Nem tudna megélni, ha nem végezne egy kötettel legfeljebb két hónap alatt. Pedig a „nyers” fordításhoz kell legalább ennyi akkor, ha mással nem foglalkozik az ember és utána jön a pihentetés, a többszöri újraolvasás, „cizellálás”. Erre manapság nem nagyon marad idő.
Én, mivel nem ebből élek, általában szerencsére megengedhetem magamnak ezt a luxust, csak nálam a fordítás megy lassan, mert más munka mellett csinálom, ezért nem mindig áll rá az agyam egy végigdolgozott nap után.
A legutóbbi kötetnél jó egy hetet azon dolgoztam, már végezvén a fordításával, hogy a két főhős alkata, tudása, világképe közötti eltérést a beszédstílusukkal, az általuk használt szókinccsel megpróbáljam jellemezni úgy, hogy az olvasó egyből érezze ezt a kulturális, műveltségbeli különbséget. Vagyis kétszer újraolvastam és gyakorlatilag újraírtam a párbeszédeiket, úgy, hogy játszottam a rokonértelmű szavakkal, szinonimákkal. Azt már nem tudom megítélni, mennyire sikerült, majd az olvasók megmondják…