matatom#19
Szerintem galaktikus méretü szupercivilizációban a mi kis civilizációnk jellemzöit keresni teljesen értelmetlen. Minél fejlettebb, vagy fejletlenebb egy civilizáció a miénkhez képest, annál drasztikusabban különbözik. Nézzünk csak szét saját házunk táján micsoda óriási feljettségi és éppen ezért kulurális, technikai, társadalmi, motivációs különbségek vannak.
Pl. hasonlítsuk össze a világ vezetö politikusainak, vagy leggazdagabb embereinek családját egy bennszülött szeparált délamerikai törzsbeli családdal. Mintha nem is egy bolygón élnénk, de legalább is többezer éves különbséggel. Csak a biológiai jellemzök (ember-ember) és az azonosság diktálta alapszükségletek azonosak (enni, inni, szaporodni, gondolkodni stb.). Ha biológialilag kicsit is mások lennénk, még drasztikusabbak lennének a különbségek, mint pl. a majom és az ember, és még inkább leszükülne a közös jellemzök száma. Egy majom társadalom (tudom nem civilizácíó, de a példának megfelel), már nem termel több höt, mint a többi állat.
Senki sem tudhatja, hogy egy galaktikus méretet öltö civilizáció lényei fejlödésük folyamán milyen mértékü átalakulásokon estek át. Ám minél nagyobb, azaz galaktikus méretü a civilizáció, annál fejlettebb, és minél fejlettebb, annál valószínübb, hogy drasztikusan, gyökereseken megváltozott. Nem tudhatjuk, hogy az ilyen társadalom vajon hö formájában sugároz-e többlet energiát, vagy hogy egyáltalán hozzánk hasonló biológiai lények-e még, nem pl. korábban számitógépekbe átültetett tudatokkal rendelkezö gépek, vagy még valami ennél is elképzelhetetlenül eltéröbb formák, amelyek esetleg egyáltalán nem, vagy csak töredékében szabadulnak meg hö formájában az energiától, vagy próbálják azt elöállítani.
Nekünk egyedül hozzánk hasonló szintü és hasonló biológiai jellemzökkel rendelkezö civilizácót van esélyünk megtalálni, ez viszont drasztikusan lecsökkenti az esélyt. Ez nem jelenti azt hogy nincs más akár hozzánk hasonló lény a világürben, vagy hogy sohasem találjuk meg ezeket, csak annyit jelent, hogy a felfedezés az inkább lesz egy lottónyeremény megnyeréséhez hasonló, nagyon ritka, véletlenszerü esemény, mint a célzott elméleteken alapuló szorgos kutatások produktuma. Kutatni, kell, hiszen ha nem tesszük, talán soha nem tudjuk meg van-e odakint hozzánk hasonló. Hogy példánál maradjak, aki nem lottózik az sohasem nyer (de az egy helyett 100 kitöltött szelvény is elhanyagolhatóan növeli az esély), de találgatásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy mennyi idö múlva találjuk meg öket elég merész válalkozás.
Ugyanúgy nem sok értelme van tölünk jóval fejlettebb, vagy fejletlenebb civilizációkat keresni, mert annak az esélye hogy ilyent találjunk praktikusan nulla, hiszen nem is tudjuk milyen jellemzöket kell keresni, és ha rá is találnánk akkor sem fognánk fel, hogy ez az amit kerestünk. Elmennénk a jel mellet úgy mint ahogy egy rovar elzúg a fejed mellet és fel sem fogta, hogy ez egy ember volt mellette. Ha pedig hozzánk hasolókat találunk egyszer, az a hasonló fejlettségböl kifolyólag (még nem tudunk nagy idöt és távot áthidalni) szinte kizárja azt, hogy kommunikáljuk velük. Utoljára szerkesztette: matatom, 2015.04.21. 14:41:10