#7
Lényeget tekintve egyetértek, csak ugye egyrészt radioaktív izotópokat a civil életben (pl gyógyászati célból) a XX. szd leges legeleje óta használnak, bizonyos tekintetben akkor jobban elterjedt volt mint most pl akkor használtak radioaktív világító festéket, ma kevésbé.
Szal a radioaktivitás felhasználását, az atombombát és a politikai stabilitást összehozni bizonyos szempontból a jelenlegi helyzet, vagy inkább az utóbbi 70 év történelmének egyfajta olyan kivetítése, ami téves következtetésekre is vezethet.
A nagyhatalmak közötti kevés konfliktust valóban a tömegpusztító fegyverek egyensúlya hozta. Csak ezek a tömegpusztító fegyverek soha nem is voltak bevetve katonai célpontok ellen, és sokkal inkább alkalmasak a civil lakosság totális megsemmisítésére, mint viszonylagos védettséggel rendelkező katonai célpontok hatékony kiiktatására. (Halálos sugárdózis után a katonák még akár hetekig aktívak maradhatnak). A MAD képletében valójában az atomfegyver bármilyen civil lakosság ellen alkalmazható hatékony és nagy tömegben előállított más fegyverrel helyettesíthető, akár kémiai, akár biológiai alapúval. Az, hogy nem ezekre alapult a nagyhatalmak közötti egyensúly pusztán politikai döntés eredménye. A németeknek pl a háború végén rendelkezésére állt a sarin és a soman vegyület ezek gyártására be is rendezkedtek, készítettek belőle fegyvert, azonban ilyen jellegű eszközt az amcsikkal ellentétben nem vetettek végül is be. Ha nincs az atombomba, akkor tehát vegyi fegyverekkel is helyettesíthető lett volna ez a tömegpusztító potenciál.
Aztán az is elmondható, hogy a tömegpusztító fegyverek viszont nem akadályozta meg azt, hogy a nagyhatalmak közvetve, elmaradott országokon keresztül háborúzzanak. Afrikának, Ázsiának, de Latin-Amerikának sem ez volt a béke fél évszázada, és a XX. szd második felében alkalmazott fegyverek mennyisége biztosan, és elpusztított emberek száma is valószínűleg meghaladta a II. VH-ét.
A nukleáris energiatermelés a XX. szd első felében pusztán gazdasági okok miatt képtelenségnek tűnt. Az urán dúsításhoz szükséges kapacitást csak 1-1 ország erőforrásainak ráfordításával lehet megteremteni, állami támogatás nélkül magáncég ilyet a 40-es, 50-es években nem is álmodhatott.
A nukleáris energiatermelésnek azonban nem szükségszerűen kell összefonódnia az atomfegyverekkel. Lásd tórium reaktorok. Ez utóbbi megoldás ráadásul csak minimális, mennyiségű urán/plutónium izotópot igényel a beindításához, e miatt sokkal kisebb erőforrás szükséglete van egy ilyen ipar létrehozásának.
Ha ezt extrapoláljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az, hogy az államok törekedtek a civil lakosság totális kiirtására alkalmas atomfegyverek kifejlesztésére megakadályozta egy sokkal biztonságosabb, valóban az emberek életét szolgáló nukleáris technológia kifejlesztését és elterjedését. Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2015.04.07. 18:13:20
#7