#158
Ja nem száll fel, viszont az űrsikló aerodinamikai fékezéssel, irányítottan lejön a világűrből. Igaz a végül megvalósított gép repülési képességét ha egy féltéglához hasonlítjuk, akkor az utóbbi nyer, de akkor is irányítható, pl a fékezésnél viszonylag intenzív s-seléssel "dobja le" a hőpajzsról a felhevült le levegőt, illetve teszi intezzívebbé a sebesség csökkentését.
Az X-3 meg abszolút nem szárny nélküli, ha arra célzol, hogy rakéta szerűen a nagy tolóerő felesleggel tartja magát a levegőben. Sajna nem készült el a nagyobb teljesítményű hajtómű, ami a tervzett 2M sebességre gyorsíthatta volna, mint az F-104-es. Így csak transzónikus kísérletket végeztek vele. Sajna a tolóerő/tömeg viszonya 0,4 körüli, szárny/aerodinamikai felhajtórő nélkül nem igazán tudna felszállni.
Gyakorlatilag azt kell látni, hogy egy szuperszonikus gép körül bonyolult lökéshullámrendszer alakul ki, általában a sárkány töréseitől indulnak az egyes lökéshullámok. Ezekről tudni kell, hogy elötte és mögötte más az áramlás sebessége nyomása. Viszont nem igazán jó, ha ezek a kúp alakú lökéshullámok metszik az aerodinamikai felületeket, mert azok viselkedése így a sebesség változásával jelentősen változik. A 40-es években valóban ez lehetett a gond az egyenes szárnyú gépekkel, ezért zuhantak le, amikor a hangsebesség körül repültek. Azonban a sárkányszerkezet megváltoztatásával, a törzs megnyújtásával egyenes szárnyú gépek is átléphetik a hangsebességet, lásd még X-15 (6,7M).
#158