#35
Hawking sugárzás gyakorlatilag párkeltésből származik, nem egy rákitszályönsz. A vákuumban folyamatosan keletkező virtuális részecskepárok (antianyag/normál anyag) egyik tagja az esemény horizonton innen, a másik azon túl kerül így ami kinn marad az energiát tud kivinni a feketelyukból, így az folyamatosan párolog. A kis feketelyukak viszonyalg gyorsan, pl egy 2.25X10 ^5 kg tömegű 1 sec alatt eközben 5X10^6 megatonna TNT egyenértékű energiát bocsájt ki.
Szal szerintem ez a visszapattanásos hasonlatod félrevezető.
Aztán ugye a filmben arról van szó, hogy egy nagy tömegű és kevésbé agresszív feketlyukat közelítenek meg. Ez lehet olyan is, hogy gyak észre sem veszed, hogy mikor léped át az eseményhorizontot, mert nem lépnek fel annyira szélsőséges árapályerők, amelyek egy emberi testet szészakítanának. Itt azért az űrhajó szétesett. De bizonyos esetekben túlélhető az eseményhorizont átlépése.
Az eseményhorizonton túl azonban nem egy feketeséget látunk, mint a filmben, hanem megpillantható az ott levő égitest, vagy égitestek, feltéve persze, ha nem az történik, hogy egy valós szingularitásba zuhan össze az anyag, ami szerintem nonszensz és sok kutató is a szingularitást csak mint az ismeretlen szinonímáját használja. Az anyagnak még különböző állapotai lehetnek ott, valami kvarkcsillagszerű pl.
Aztán ugye az egy dolog, hogy a szökésisebesség eléri a fénysebességet, azonban egy nem ballisztikus pályán mozgó űrhajóval jó sok energia árán egy kevésbé agresszív feketelyuk eseményhorizontja átléphető a fénysebességnél alacsonyabb sebességgel is, de folyamatos gyorsításra van szükség, ami jelentős túlterheléssel is jár. Ez olyan, mintha lenne egy kifogyhatatlan üzemanyagú rakétád, amivel 1 g meg még egy kicsi gyorsítást tudsz elérni. Akkor a földről indítva szép lassan, gyakorlatilag nem ballisztikus pályán a szökési sebesség elérése nélkül eltávolíthatnád a Földtöl az űrhajót és átvihetnéd egy másik égitest gravitációs mezőjébe.
#35