Elméleti fizika - Elektrodinamika, Elméleti mechanika, Kvantumfizika
-
#709
Az első kérdésedre, HA jól értem, nekem a választ Fiz A3-on a következőképp magyarázták a mü-mezon példáján. (A fénysebesség mindamellett nem állandó, hanem vákuumban felülről korlátos és közegfüggő.) Képzelj el egy részecskét, ami légkör egy rohadt magas pontján keletkezik, onnan fénysebességgel (külön nem ragozva most) rongyol lefelé, de nagyon kis ideig él - elég kis ideig ahhoz, hogy "sztenderd fizika" szerint s=v*t-vel ne érje el a földfelszínt. Ennek ellenére mégis kimutatható azon. Nézd két szemszögből:
- Ha a "részecskére" ülsz fel, igaz az, hogy fénysebességgel haladsz, és igaz az is, hogy "nagyon kis ideig élsz". Annak, hogy mégis eléred a földfelszínt, az az oka, hogy a távolságot másként érzékeled, az lerövidülni látszik - ez a hosszkontrakció.
- Ha a földről nézed mindezt, akkor igaz lesz az, hogy a müon fénysebességgel érkezik, és az is igaz lesz a születési helyétől a felszínig lévő távolságot azzal be is futja, de számodra sokkal hosszabb ideig él, mint ahogy azt várnád tőle. "Lassabban öregszik." Ez az idődilatáció.
Ennek a matematikai modellje a Lorenz-transzformáció, elvileg azzal el tudsz szórakozni, ha ez bővebben érdekel.
Mérnökhallgatóként akkor ez engem nem nagyon hozott lázba, azóta meg nem(/sem) értek hozzá.