Informatika és tudomány

  • TBTPumpa
    #3160
    Az nem fog menni. A gondolkodásunk és hozzáállásunk másabb, mint mondjuk a minket körülvevő országok játékosainak. A csapatjátékra és közös együttműködésre egyre inkább képtelenek vagyunk.
    Évekig figyeltem a League of Legends/Heroes of the Storm/Overwatch profibb játékosait és ott valamilyen szinten megvan egymás iránt a tisztelet és a csapatmunkára való hajlandóság. És játszottam is velük, így első kézből van tapasztalatom egyik-másikkal. Ahogy egymáshoz állnak, egymással játszanak és kommunikálnak. Merőben másabb, mint az a szint, amit idehaza képviselnek. És ezt idehaza egyetlen csapatnál sem éreztem, még a nagyobb, magukat profiknak kiáltó csapatoknál sem.
    Nincs komolyabb taktikus személy, nincs döntéshozó, nincs irányító, a hazai játékosok hozzáállása is az, hogy majd lesz valahogy és ahhoz alkalmazkodunk. Ismerős ugye? Amikor heal/tank kéne az Overwatch-ban, de mindenki DPS-t választ, mert az a menő, a csapatmunka és az ellenfél meg nem fontos, de ha mégis veszítünk, akkor mindenki egy barom. Legaue of Legends és Heroes of the Storm során kivétel nélkül mindig ezt éreztem és Overwatch-ban is így látom. Premade stream-ben, ha valaki elhibáz valamit vagy éppen nincs jó helyen az adott időben, akkor megy az észosztás, rage és flame. És ez egy csapat és ők akarnak feljebb jutni... Fel kéne már nőni ehhez is, agyban először. Mivel emberek, élőlények vagyunk, másképp állunk a dolgokhoz és minden napunk másabb. Sosem ugyanaz van, mint tegnap. Ugyanazt a teljesítményt sem lehet hozni minden nap, képtelenség, mert nem gépek vagyunk. És meg sem akarjuk beszélni a dolgokat, vagy megérteni mások álláspontját, csupán megyünk a fejünk után aztán csodálkozunk, ha pofára esés lesz belőle.
    De ami kicsiben, az van nagyban is, elég csak megnézni, hogy manapság az emberek hogyan állnak egymáshoz idehaza. A másik egy f@sz és mindig mindent jobban tudok, mint a másik, csak nekem lehet igazam, aki nem ért velem egyet az egy barom. Nincs önkontroll, türelem, empátia semmi és senki felé. Nem is akarjuk megérteni a másikat és helyzetét, inkább elítéljük egyből és elkönyveljük magunknak, hogy a másik nem a mi nézőpontunk szerint gondolkodik és cselekszik ezért csak egy cserépedény lehet.
    Egyik-másik ember simán átlép a másikon, ha ezáltal előrébb tud jutni, több pénzt tud keresni. Elég régóta dolgozom már együtt emberekkel. Rengeteg ember (főként fiatal) megfordult már nálunk, mióta itt dolgozom és rengetegnél ezt éreztem. Nem ezt kommunikálták magukról, de a gyakorlatban mégis ezt csinálták/csinálják most is. És ez már nem csak az emberek között van így, hanem a családok között is. Közben pedig vágynak az elismerésre, sikerre, belső békére, nyugalomra, egészségre, szeretetre és szerelemre, de semmit sem tesznek ennek irányában. Minek is kellene, hiszen minden csak úgy jár az ember számára, nem? Nekünk semmit sem kell tennünk, majd valahogy alakul.
    A fiatal játékosokkal is ez a baj idehaza. Akad pár kivétel szerencsére, de amíg többségben van a butaság, önzőség, önfejűség és a másik semmibevétele, addig ne akarjunk csapatjátékot szimulálni és olyat "álmodni", amit még mi sem hiszünk el. A mai világban rugalmasnak és alkalmazkodónak kellene lenni. Több információ és hatás ér már minket, mint 10-15 évvel ezelőtt.
    Hosszú lett, de valamilyen szinten kapcsolódik a témához. :)
    Utoljára szerkesztette: TBTPumpa, 2019.02.24. 12:14:37