asgh#277
Érdekes, hogy az ellenzéki politikai szervezetek, illetve azok radikális szatelit csoportjai hosszú évek óta először egy meglehetősen nyereséges szektor lobbiérdekeit képviselve vonultak az utcára. Merthogy a netadó első sorban a netszolgátatókat érinti, nem a lakosságot.
Persze ilyenkor jön a "de úgyis áthárítják" duma.
A limit nélküli 150 ft / GB verzió esetében még érthető volt a felháborodás, mert ha maga az adó a többszöröse az előfizetési díjnak, akkor a szolgáltató nyilván kénytelen árat emelni. Ez a kényszer viszont a 700ft-os plafonnál már rohadtul nem áll fenn.
Egy cég ugyanis eleve _minden_ költségét valamilyen formában vagy a fogyasztóira hárítja, vagy a profitjából kénytelen levonni. Ha tehát egy cég egy új adónemet - versenypozíciói veszélyeztetése nélkül - be tud építeni az áraiba, akkor csak a következő esetek jöhetnek szóba:
- a cég monopol helyzetben van - ez esetben nem az adó a probléma, hanem a verseny hiánya
- a piaci szereplők kartell megállapodást kötöttek egymással - ez innentől büntetőügy
- a cég egészen addig nem a legoptimálisabb árpolitikával dolgozott, azaz kevesebbet kért a szolgáltatásaiért, mint amit a piaci pozíciója indokolt volna - ez esetben a management idióta, tehát eddig fizettünk kevesebbet, nem ezután fogunk többet
Az tehát a valódi kérdés, hogy ha elfogadjuk az "úgyis áthárítják" érvelést, akkor az államnak egyáltalán jogában áll-e _bármilyen_ pénzelvonással sújtani a vállalkozásokat, legyen az adó, járulék vagy teszem azt környezetvédelmi vagy fogyasztóvédelmi bírság. Elvégre ha "úgyis áthárítják", akkor bírságot sem szabadna kivetni, hiszen azt is a lakosság fizeti meg ugyebár.
Na most lehet így is gondolkodni, de akkor ne tessenek sírni, ha az állam bezárja az óvodákat, meg kátyúsak az utak, mert sajnos a költségvetés jelentős része ilyesmire megy el (már ami a külföldi hitelkamatok törlesztése után megmarad) és a fennmaradó rész viszonylag kis százalékát tudja csak lenyúlni "a kormánypárti maffia" (legyen az akármilyen színű).
Alapvetően azt kellene a magyar lakosságnak megértenie, hogy ha politikai indulatoktól vezérelve egy a szolgáltató cégekre kirótt adó ellen úgy tüntetnek, mintha azt direktben a lakosságra vetették volna ki, azzal gyakorlatilag muníciót adnak a szolgáltató cégek kezébe, amikor árat emelnek akármekkora is az adó: "Nem mi tehetünk róla, hanem a rohadt kormány, nem tetszett látni a tüntetést a tvben? Na itt a csekk, tessék befizetni."
Persze ugyanezen logika mentén a szolgáltatók már nem fogadják el ugyanezen érvelést, hogy "Bocsi, de a rohadt kormány rohadt gazdaságpolitikája miatt megszűnt a munkahelyem, ezért csak a felét fizetem a szolgáltatási díjnak, nem tetszett látni a tüntetést a tvben?". Valahogy mindig csak az ügyfélnek kell megértőnek lennie, sosem fordítva, de hát a cégek piaci és nem politikai logika mentén gondolkodnak, így megy ez. Na pontosan ezért nem kellene a lakosságnak sem a saját érdekeivel szembe menetelnie, elvégre ennyi erővel azért is tüntethetnének, hogy a bankoknak adják vissza az egyoldalú kamatemelés lehetőségét, azzal is milyen jól járnánk ugye, de legalább a rohadt kormánynak jól beintenének.
A másik klasszikus érvelés, hogy "bezzeg ha nem lopnák el, építenének stadiont, stb. stb." akkor nem kellene annyi adót kivetni.
Az kétségtelenül igaz, a magyar állam sokat költ hülyeségekre, és nagy a korrupció, de ennek nem sok köze van az adóztatáshoz.
Ha ugyanis nem tetszik az állami újra elosztás aránya, akkor azért tessenek utcára vonulni, a netszolgáltatók meg szervezzenek maguknak tüntetést, ahogy tudnak.
Miért nem vonultak pl. tízezrek az utcára az elmúlt évtizedekben, amikor ciklusokon átívelve az állam folyamatosan alulfinanszírozta az egészségügyet és az oktatást, miközben százmilliárdokat folyatott az éppen aktuális holdudvarnak mondvacsinált hülye projectekre hivatkozva? Megint csak a visszatérő kérdés: miért pont akkor mozdul meg a szoclib-radikál aktivista, ha piaci szereplők piaci érdekei kerülnek veszélybe?
Az amúgy csak hab a tortán az egész történetben, hogy az addig magukat politikailag büszkén függetlennek valló megmondóemberek, akik pl. a devizahiteles ügyekben jól kioktatták a lakosságot, hogy hagyni kellene a sok hülyét bebukni, merthogy tanulják meg milyen a kapitalizmus, meg a kockázat, mekkora visításba kezdtek, amikor a saját anyagi érdekeik kerültek veszélybe. Az addig a "tiszteljük a kisebbségi véleményt, nem gondolkodhatunk szélsőségekben" gyakran hangoztatott civilizációs elveket villámgyorsan felváltotta az "aki nincs velünk az ellenünk van" indulati érvelés. Na kb. ennyit a magyar "független" újságírásról.