Total War: Attila
-
#911
Tudomásul veszem és személy szerint csak örülök neki, hogy így látod.
Ugyanakkor mókás, mert valahol úgy érzem, ugyanannak az érmének a két, ellentétes oldalát látjuk. :) Számomra pont a hangulat, ami az Attilában a nagyképen nincs meg, mert nem azt érzem, hogy a kavargásból kikristályosodik egy új Európa félig-meddig a kezem alatt, hanem azt, hogy egy leprogramozott, mesterséges és mesterkélt gátat kell átugranom történelmi környezetben - erre építem fel a gazdaságomat, az erőimet, szintén eléggé "algoritmikusan" és checkbox-szerűen. Kábé, mintha egy gátfutást csinálnánk, csak itt most a gátakat kartonpapírral városfal-szerűre festették, de festhették volna mittomén, ufónak is ugyanezzel az erővel.
Ezért az Attilában sosem tettem meg, mint amit akár a BI-ben, akár az R2-ben, akár az Age of Charlemagne-ban igen, azaz sosem foglaltam el a teljes térképet. Megvoltak a győzelmi kondíciók, megvolt a videó, pipa, mehetünk valami másra. Nem azt érzem, hogy egy államot építettem, történelmet formáltam, hanem hogy átvergődtem magam egy nagy marék gépi szopatáson.
Magával a nehézséggel nem volna problémám, sőt, örülnék neki, ha jól megjelenítenék a kor problémáit (Az R2 legelső verziójában például ment nagyon a sírás a TW-fórumon, hogy halálosan nehéz az építkezési szisztéma. Ami igaz is, tűhegyre kellett felrakni az épületeket, de az fair volt, tanulható és gondolkodni kellett érte! ...érdemes most megnézni, milyenek az épületek meg a bónuszok a poszt-EE-ben. Gyakorlatilag elveszthetetlen a játék.), de úgy tűnik, ez a komplexitás a TW-n túlmutat. Ami nem baj. De az már - számomra - baj, amikor helyette a könnyű utat választva azt próbálják megetetni a játékossal, hogy az újratermelődő seregenkénti kettő heavy onager, nokkorok, devil archerek, uar warrior-ok a kor problémái. Nem, nem azok. :D
Ezeket megdarálva nem egy történelmi problémát érzek megoldottnak, csak egy mesterségesen nehézre tervezett videojáték random elemén léptem túl.