Total War: Attila
-
YXOnager #830 Ha valakinek vannak mazochista hajlamai, annak tudom ajánlani az alapjátékban az alánokat. Ötödször játszom velük, és az eddig négyből egyszer nyertem, de akkor is iszonyatos kínszenvedések árán, és most ötödszörre is baromi nehéz.
Egy darabig kénytelen az ember horda üzemmódban nyomni, de ezidő alatt nagyon könnyen elkaphatnak, ha meg letelepszik az ember, egyre többen üzennek hadat. Nem túl népszerű nép a többi körében, az egyetlen szövetséges meg a közelinek nem mondható vandálok.
A nyugat-rómaiakra írja a játék, hogy legendary nehézségű, és bár az sem volt könnyű, sétagalopp a könnyebbnek minősített alánoknál. Az alánokkal egyszer teljese kiirtottak, egyszer a maradék 1 seregem fellázadt, egyszer meg feladtam, mert rossz kezdés után látszott a gyors vég. Amikor nyertem velük, akkor is az alap két seregből az egyiket levadászták, a másikkal egy-két ütésváltást túlélve sikerült elérni az Adriai-tengert. Onnan a szövetséges vandálok mellé csapódtam, akikkel és a közben felszabadított Septimania-val együtt lefosztottuk a WRE-t Narbotól kezdve egész észak Hispániát. Amikor elérkezettnek láttam az időt, letelepedtem Szardínián, és onnan terjeszkedtem, de idővel mindenkiből ellenség lett (maurians, garamantians, gaethulians, suebians, hispania, italia, roxolanians, hunok, WRE, ami hirtelen eszembe jut) , a felszabadított, és vazallussá tett népek is, így továbbra is rohadt nehéz volt. A megoldást az volt, hogy a térkép sarkából (a maurianstól) kellett elindítani a további terjeszkedést, a holtponton átbillenve aztán gyerekjáték volt.
A mostanit meg úgy kezdtem, hogy megpróbálok keleten maradni és letelepedni, ami még nehezebbnek ígérkezett, de gondoltam, hogy jobban odafigyelek a diplomáciára, hogy ne kelljen sokfelé figyelni, és reméltem, hogy a hunok úgyis nyugatra mennek. Egy darabig jól is ment, amíg nem kellett csalódnom a hunok nyugatra vonulásában, ugyanis elég hamar ellenem küldték mindenüket a Fekete.tengertől keletre. Alaposan lezúztak, de megmaradtam, ismét elkezdtem terjeszkedni, de hiába figyeltem oda, hogy megpróbáljak olyanokkal konfrontálódni, akik egy táborhoz tartoznak, hamarosan kb. mindenkivel hadban álltam, és nem azért, mert én kezdeményeztem. Volt olyan, hogy egyszerre voltam hadban a két római birodalommal, a hunokkal és a szasszanidákkal, meg persze egy rakás kisebbel. És mindez azért, mert az egyik újdonsült szomszédomnak (afrighids) nem tetszettem valamiért (holott egyébként az ő szövetségeseinek ellenségeit támadtam korábban), és jött az összes haverja és hadat üzent nekem (parthia, aria, atropatene, szasszanidák, makran, mazun, lakhimids), holott már harcoltam a hunokkal, abasgiával, kartlival, ERE-vel, és hadban álltam WRE-vel is. Közben meg kiálltam a vandálok mellett, és hadat üzentem az angoloknak, szászoknak, markománoknak, alemánoknak, és a galloknak. Aztán azért közülük 3 nép is eljött hozzám látogatóba a fél világon át, teljes seregekkel, bármiféle attriction nélkül, amit szintén nem értek.
Máskor is volt sok ellenségem, de az alánokkal valahogy senki sincs túl jóban. Vagy én csinálok valamit nagyon rosszul a diplomáciában? Arra már rájöttem, hogy a hunok elleni hadviseléssel szinte mindenkinél javul a megítélésem, de első találkozásunkkor gyenge voltam hozzájuk, most meg tőlem távol vannak, és nincs is energiám rájuk, mert már ténylegesen szembekerültem a szasszanidákkal, és baromi sokan vannak.