Total War: Attila
-
#682
Háát, azért annyira nem vagyok hasraesve az AI-tól (kivéve talán a diplomáciától ebben a generációban, ami egy TW-nek hatalmas előrelépés). Sőt, amikor az R2 kijött és mindenki ütötte, mint répát, épp akkor volt nálam olyan ütközet, hogy az első összezördülést követően az AI felvonult védekezni a dombra (tehát nem arról volt szó, hogy eleve ott kempelt, mint a jó öreg ShogunII-ben szokta volt az első buckával csinálni). ...a patchek óta azóta sem láttam ilyent többé. :D (Kivéve két nappal ezelőttig, ahol BI-ben pöccre ugyanezt megcsinálta a gép, a maradék erőit a magaslatra menekítette a vesztésre álló völgyi ütközetből.)
Számomra épp illúzióromboló, hogy a gép mocskosul kiszámítható. Ha a városod fenyegetné, de egy sereged túlerőben van a térképen, akkor megáll a sereged hatásszférájának határán. Halálpontosan. Ha közelebb vinnéd a sereged, akkor a következő körben kihátrál a mozgáspont-határaidig ismét - ahol már épp nem éred el. Taktikai csatában szintén zenész: ha távolsági fölényed van és/vagy van katapultod, kivétel nélkül támad. Többféle felállást (mint mondjuk a '90-es évekbeli Centurion: Defender of Rome) nem ismer, én még sosem láttam olyant, hogy mondjuk a lovasságát nyílt üközetben eleve középen helyezte volna el vagy urambocsá érdemben tartalékot képez. Körülményektől függetlenül mindig átkarol(ni próbál). Satöbbi. :)
Az a problémám, hogy annyira alárendeltek mindent a 'legyen "nehéz" a játék'-nak, hogy az már levakarja az egészről a varázslatot, ami pedig nem kis részt adna ahhoz, hogy egy történelmi(es) játék elé leüljek. A gép kiszámíthatóan és rendszerszerűen viselkedik, tehát az én reakcióim is kiszámíthatóak és rendszerszerűek lesznek és kibontakozó történetek, történelem helyett meghatározott lépéseket teszek, hogy eljussak A-ból B-be, mivel pedig a szivatás sokszoros, ezért a figyelmem zömét is ezek a motorikus cselekvések fogják lekötni, nem a kibontakozó történelem. A nehézség hovatovább mindössze annyi, hogy ezekre a lépésekre a játékos rájöjjön, és ugyanott vagyunk.
Ott van például az éghajlatváltozás ugye, nem mondanám komplexnek: kinyírja a mezőgazdaságot. Mindenhol. Mert ez jó, mert "nehéz". Nem, egyszerűen az első kampányban aláfut az ember, mint az emeletről kidobott zongorának, az összes többiben meg már eleve kecskefarmokat épít, és soha többé gondja nincs az egésszel. :) (Kivéve, ha a szasszanidákkal van, mert akkor semmi mással se. Jópofa, hogy egy "túlélő" stratégiában kapott helyt a TW sorozat történelmének legegyszerűbb kampánya. :)) )
Az ütközetek amúgy korrektek, bár a meta problémás. A közönséges közelharci lovasságot sem állítja meg még a lándzsa sem, emiatt pedig a gyalogsági ütközetek hiába korrekt hosszúságúak, végülis kattintásfeszt elég komolyan. Ami persze ízlés kérdése, kinek tetszik, nekem annyira nem, mert tagadhatatlanul piszkosul jól néz ki a játék, de hát minek, ha az egész csatából amúgy is csak az - amúgy elég ronda... - ikonokat van idő nézni, ha nem szünetelteti azt? :))
Ha az ütközetekről pedig a multiplayer nyújt némi információt, akkor az eredmény az R2-höz képest egyértelmű visszalépés. Melee cav-et előre, megtámogatva shock infantry-val, nyertél (mármint nem én, de... érted. :D ). Germán frakciók dominálnak, ahogy a kampányban is (tizenvalahány germanic something something, három kelta, három északi, egy nomád, öt keleti/sivatagi és két játszható római frakció, ha a gyors fejszámolásom jó volt, amire erősen kevés garancia van), úgy multiban is, költséghatékony lovasság (és ahogy R2-ben a közepes kardok, itt úgy a lovasság nyerii meg a bulit), nevetségesen olcsó és brutális germán íjászok. Szasszanidák szenvednek, rómaiak nyilván szenvednek, északon a jütök jók a huscarlok miatt (shock infantry, nyilván), sivatagiakról nincs igazán tapasztalatom bár, de sokatmondó, hogy nem egyszerű egy meccset Attilában összehozni. R2-vel ellentétben. :)
Most úgy néz ki, mintha a szenteltvizet is leszedném a játékról, ezt követően elég hihetetlen lesz, ha azt mondom: Amúgy szeretem az Attilát, de tényleg. Ha valami, éppen ezért osztom ennyire, mert látom, láttam benne a potenciált, emiatt pedig az apróságok jobban fájnak, mintha akár egy érdektelen, akár egy simán rossz játékról beszélnék.
De már ezt sem fogom sokáig osztani, mert ez a lemez is lejár, mint a többi. :) Avagy: :(