Total War: Attila
-
#677
Valóban hatalmas nosztalgia az R1, ha a középiskolám kockulására gondolok vissza, ez az A cím, ami egyértelműen felvillan, valamint a kiegje, a Barbarian Invasion (tkp. TW: Attila 0 ).
Ami a mostani generációt illeti, számomra az Attila egyértelműen kiforrottabb (elsősorban a családfa, és az ahhoz kapcsolódó politika oldaláról, de tetszik a városgyújtogatás, korrekt, bár hiányos a BI után az "újdonságként" beharangozott horda-mechanika a tűz pedig gyönyörű, mint ahogy a játék maga is mocsokjól néz ki, bár - szubjektíve - kicsit túltolták a barnás halál-hangulatú látványvilágot, az pedig érthetetlen, hogy az R2 esős időjárását követően az Attila esőben hogyan nézhet ki úgy, ahogy kinéz), viszont az R2-ben háromszor annyi játékórám van mégis. Szubjektív tényezőkön kívül egy ideig a változatosságban is vezetett az R2, most már az Attila zárkózik (vannak kiváló culture pack-ek, mint a sivatagiak, korrektek, mint a longobárdok és csapnivalók, mint az északiak), de van egy komoly probléma, ami miatt még mindig érfelvagdosás egy idő után nekem a játék:
Amit mások "nehézségként" értelmeznek, az számomra inkább csak frusztrációként jelenik meg, és ez egybegyúrva a játéknak az (érthető módon) amúgy is nyomott hangulatával sokkal hamarabb fekszi meg a gyomrom, mint az R2. A BI-t imádtam, volt hozzá türelmem, pedig az akkori hozzáértésem inkább volt hozzá-nem-értés és trial-and-error. A gép ott is csalt a nehézségi fokozat függvényében, a PO, a gazdaság romokban hevert az induláskor, a hordák vagy tíz komplett sereggel indultak alapból per nemzet. Mégis, fair-ebbnek és jutalmazóbbnak tűnt az egész.
Ezzel szemben az Attilában egyszerűen úgy érzem olykor-olykor, hogy azt akarják "nehéznek" eladni, hogy szopat a gép. A termékenység az éghajlatváltozással szinte homogén módon áll bele gerelyként a földbe a Nílus-deltában éppúgy, mint a Kattegat-on; a korrupció szárnyal, csak hogy a bevételeid visszafogja és küzdeni egy ponton túl sok mód nincs vele; a hunok spawnolják a seregeket, amik ráadásul teljesen uniformizáltak (akárhányszor mélyebben belegondolok, ez normálisan elfogadhatatlan kellene, hogy legyen) és mellesleg a lentebb látható ( :D ) nehéztüzérséget is hozzák, a római gyalogság pedig, leszámítva az egy hetaireia guard-et, tokkal-vonóval szar (ha ez nem lenne tiszta, érdemes megfuttatni őket multiplayerben is).
Tehát számomra ha a Rome 1 volt a Super Mario, a Barbarian Invasion a Super Mario a nehéz pályákkal, akkor az Attila az a köcsögözős Mario-klón, ahol eltűnnek a blokkok, ha rájuk ugrasz.
Ezzel együtt is vissza-visszatérek hozzá, mert van egy sajátos hangulata, a látványvilága gyönyörű, játékmechanikailag pedig egyértelműen letisztultabb, mint az R2; de ha a tíz évvel ezelőtti elődjével állítom relációba, bizonyos szempontból komolyabb csalódás, mint anno az R2 volt, amivel inkább technikai jellegű hiányosságok voltak, semmint koncepcióbeliek. De ismétlem: Én valahogy nem így képzelek el egy "nehéz" játékot. Külföldi fórumokon is pl. a legendary WRE jelzője nem az, hogy "nehéz", hanem hogy "tedious".
Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2015.11.18. 20:35:40